BEGIN:VCALENDAR
PRODID://WordPress//Event-Post-V5.9.2//EN
VERSION:2.0
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Warsaw
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
DTSTART:19700329T020000
RRULE:FREQ=YEARLY;BYDAY=-1SU;BYMONTH=3
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:19701025T030000
RRULE:FREQ=YEARLY;BYDAY=-1SU;BYMONTH=10
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
SUMMARY:Chris Niedenthal exkluzív tárlatvezetése a CHRIS NIEDENTHAL. ESSZENCIA című kiállításban
UID:https://instytutpolski.pl/budapest/2026/05/18/chris-niedenthal-exkluziv-tarlatvezetese-a-chris-niedenthal-esszencia-cimu-kiallitasban-a-lengyel-intezetben/
LOCATION:
DTSTAMP:20260526T180000
DTSTART;TZID=Europe/Warsaw:20260526T180000
DTEND;TZID=Europe/Warsaw:20260526T180000
DESCRIPTION:Chris Niedenthal exkluzív tárlatvezetése a CHRIS NIEDENTHAL. ESSZENCIA
című kiállításban a Lengyel Intézetben.
 
Időpont: 2026. május 26. (kedd), 18.00 óraHelyszín: Lengyel Intézet -
1065 Budapest, Nagymező u. 15.
 
A Budapest FotóFesztivál keretében látható kiállítás
záróeseményeként az alkotó, Chris Niedenthal tart exkluzív
tárlatvezetést és mesél a Lengyel Intézetben látható fotók
személyes történetéről.
 
A tárlatvezetés lengyel nyelven zajlik, melyhez magyar nyelvű
tolmácsolást biztosítunk. A részvétel ingyenes.
 
Borítókép: Gdańsk, 1980 novembere. Lech Wałęsa feleségétől,
Danutától búcsúzik, mielőtt dolgozni indul a Szolidaritás Független
Szakszervezet wrzeszczi irodájába. Jobbra Danuta Wałęsa édesanyja,
Feliksa Gołoś látható.
 
Esemény a FB-on.
 
***
 
CHRIS NIEDENTHAL. ESSZENCIA
 
Válogatás Chris Niedenthal, a lengyel-brit fotóriporter munkáiból a
Budapest FotóFesztivál keretében.
 
Chris Niedenthal riportfotói a 80-as évek Lengyelországát mutatják be,
legyen szó akár a hétköznapokról, akár olyan történelmi
fordulatokról, mint II. János Pál pápa első látogatása, a
Szolidaritás megalakulása, a hadiállapot, vagy a kommunizmus bukása és
a demokratikus átalakulás.
 
Az alkotó 1986-ban World Press Photo-díjat kapott az MSZMP főtitkára,
Kádár János a Time címlapján megjelent portréjáért. A
kiállításon többek között ez a munkája is látható.
 
Vörös Szabolcs külpolitikai újságíró és fotóriporter, a
kiállítás megnyitóján, 2026. március 31-én elhangzott beszéde:
"Ez a beszéd az irigységről szól.
Elvégre Magyarországon vagyunk.
Azt ajánlom, alaposan nézzék meg ezeket a képeket! És nem csak azért,
mert egy kiállításon így illendő, vagy azért, hogy újra
rácsodálkozhassanak az analóg fotók utánozhatatlan hangulatára! Arra
a megmagyarázhatatlan kis életlenségre, ami ma már legtöbbször hiba
lenne – de amitől a fotós sokkal inkább emlékszik arra, milyen
hangulatban, milyen érzésekkel exponált a tekercsre. Mert minden kocka
mögött ott bújik még a matematikai számítás: a filmérzékenység, a
rekeszátmérő és a záridő végtelen megoldóképletű egyenlete. Ha
történelmi pillanatokban a fotós másik megoldást választ, a 20.
századról szerzett vizuális tudásunk ma legalábbis másféle lenne.
Szóval ne csak ezért nézzék meg őket jól!
És ne is csak azért, mert ezek nem akármilyen képek!
Nem vagyok pszichológus, de a minőségük, a fotográfusi talentumon
kívül, alighanem azzal is összefügg, hogy a fotók többségét Chris
Niedenthal a 30-as éveiben készítette. Szülei hazájában,
Lengyelországban a társadalom remegő fazekában épp a Szolidaritás
gőze készült ledobni a kommunista fedőt; ő pedig nemcsak jó témát
talált, hanem a téma is jókor találta meg.
Ezek nem egy huszonéves fotós vakmerő képei. Sokkal inkább egy
kockáztatni továbbra is akaró, de már bölcsebb szempár reflexiói.
Hasonló életkorban járva, személyes tanulságként megállapíthatom:
talán a legtermékenyebb időszak ez. Amikor valahogy besűrűsödik
minden, de közben a mindenáron nyomot hagyni akarás úgyszólván
lekerekedik a zabolátlan újoncévekhez képest. Mint 1981. december
14-én, a lengyelországi hadiállapot második napján.
A varsói Puławska utca ma már alig hasonlít akkori önmagára, de a
hatemeletes bérház, amelynek lépcsőházából Niedenthal észrevette a
pillanatot, még a helyén van. A szemközti Moszkva mozi elé állított
SKOT páncélozott csapatszállító, körülötte pár járókelő, a
Rakowiecka villamosmegálló, a háttérben pedig maga a tizenöt évvel
később lebontott mozi – az akkori Varsó legnagyobbja –, szocreál
homlokzatán az Apokalipszis most reklámjával. Bent a vásznon Kurtz
ezredes és Willard százados, kint a valóságban Jaruzelski tábornok meg
a csapatszállító névtelen kezelői. Mindez az olvadó hóban, ami
ilyenkor talán csak Kelet-Európában ennyire szürkésfekete.
A fotónak szinte szaga van. Mert Niedenthal úgy döntött: állóképet
készít. Egy fekvő fotón valószínűleg már nem látnánk a járda
latyakját. Vagy a mozi feliratát. Valamit fel kellett volna áldozni, a
80-as évek Lengyelországának képi emlékezetéből pedig hiányozna
valami nagyon fontos. Tényleg egy 90 fokkal elforgatott
fényképezőgépen múlott, hogy nem így történt.
De még valamiért nézzenek jól körbe!
Újabb történelmi idők ide vagy oda, ilyen fotókat a 2020-as évekből
biztosan nem fognak látni 45 évvel később. És nem azért, mert nem
analóg géppel fotózunk már. Hanem azért, mert nincs ma már olyan,
hogy valaki letelepszik egy Vasfüggöny mögé zárt országba, és megél
abból, hogy pár nyugati lapnak szabadúszik. Nincs ma már olyan, hogy
valami ráér a következő lapzártáig – mert minden azonnal kell.
Látszólag minden elérhető, mégsincs idő semmire.
És ami a leglényegesebb: nincs már hozzáférésünk sem. Ha valaki a
80-as években forradalmárkodni akart, kézenfekvő volt, hogy maga köré
engedje a külföldi tudósítókat. Ma ezt elintézi a közösségi
médiás csapat. A fotóriporter csak kockázat.
Chris Niedenthalnak és kortársainak magasan volt a belépési küszöb,
de aztán megnyíltak az ajtók. Ez a küszöb ma nevetségesen alacsony
– akárki fotózhat –, de a dömping miatt csak nagyon kevesek
juthatnak olyan közel, ahogy az elődeinknek sikerült. A ma
fotóriporterei ezt a letűnt állapotot sírják vissza úgy, hogy
legbelül tudják: a harcot rég elveszették.
Ezért beszélek most irigységről. De leginkább: irigységből. Irigylem
a múltat, amikor a külföldi fotós még volt valaki. Irigylem azokat az
ajtókat, amelyek előttünk már sosem nyílnak meg. Búskomorságuk
ellenére is irigylem az itt kiállított képekből áradó alkotói
szabadságot, amely annak az időszaknak volt a sajátja. És irigylem azt
is, hogy valakinek volt 30-40 éve – egyetlen témára: Lengyelországra.
Azt nem tudom, lehetséges-e ez még valaha. Azt viszont biztosan, hogy
Chris Niedenthal képei legalább addig velünk maradnak.
Köszönöm, hogy meghallgattak!"
***
Bővebben a kiállításról
 
Kiállításajánló
cikk: https://telex.hu/.../chris-niedenthal-esszencia...
 
A varsói Dom Spotkań z Historią (A Történelemmel való Találkozás
Háza) kiállítása.
 
Támogató: Wacław Felczak Alapítvány 
END:VEVENT
END:VCALENDAR