BEGIN:VCALENDAR
PRODID://WordPress//Event-Post-V5.9.2//EN
VERSION:2.0
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Warsaw
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
DTSTART:19700329T020000
RRULE:FREQ=YEARLY;BYDAY=-1SU;BYMONTH=3
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:19701025T030000
RRULE:FREQ=YEARLY;BYDAY=-1SU;BYMONTH=10
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
SUMMARY:"Wajda / Japán / vázlatok" kiállítás a Platán Galériában
UID:https://instytutpolski.pl/budapest/2026/10/13/wajda-japan-vazlatok-kiallitas-a-platan-galeriaban/
LOCATION:
DTSTAMP:20261013
DTSTART;TZID=Europe/Warsaw:20261013
DTEND;TZID=Europe/Warsaw:20261231
DESCRIPTION:A kiállítás címe három szó metszéspontjából épül fel. Ugyanez a
hármasság szervezi a tárlat gondolatát is: Andrzej Wajda alakja, Japán
személyes és művészi felfedezése, valamint a vázlat, mint
látásmód, emlékezet és alkotói módszer. Az ünnepi tárlat az
Oscar-életműdíjas lengyel film- és színházi rendező, Andrzej Wajda
(1926–2016) születésének 100. évfordulója előtt tiszteleg. Wajda
neve Magyarországon is ismerősen cseng, de életműve ma már nem minden
látogató számára magától értetődő hivatkozási pont.
Filmográfiáját – a Hamu és gyémánt, a Márványember, a Vasember,
vagy a Katyń című filmekkel – önmagában is nagy kiállítás
tárgyává lehetne tenni, ugyanúgy, mint színházi rendezői
életművét is. Ez a kiállítás azonban nem elsősorban a filmrendező
Wajdáról szól. Egy másik, kevésbé ismert alkotót mutat be: a
képzőművészeti képzettségű rajzolót, az utazót, a japán kultúra
közvetítőjét és azt az embert, aki életének több évtizedét egy
rendkívül nemes ügy szolgálatába állította.
Wajda 1944-ben, tizennyolc évesen, Krakkóban találkozott először
Japánnal a művészeten keresztül, amikor a város náci német
megszállása alatt megnézte Feliks „Manggha” Jasieński
gyűjteményének japán műveiből rendezett kiállítást. A japán
fametszetek világa — Hokusai, Hiroshige, Utamaro és más mesterek képi
gondolkodása — életre szóló nyomot hagyott a képzőművésznek
indult, majd végleges helyét a rendezői székben megtaláló kreatív
elmében. Japánba először csak 1970-ben jutott el. Később még hat
alkalommal tért vissza, legtöbbször feleségével, Krystyna
Zachwatowicz-Wajdával együtt. Útjai során Japán fokozatosan személyes
hellyé vált számára: kertek, templomok, színházi élmények,
városrészletek, barátságok és rajzban rögzített benyomások
hálózatává. Wajda 1987-ben elnyerte az Inamori Foundation rangos
Kyoto-díját, és a díjjal járó teljes összeget egy krakkói japán
művészeti központ létrehozására ajánlotta fel. Ennek eredményeként
1994-ben megnyílt a Manggha Japán Művészeti és Technológiai Múzeum,
amely állandó bemutatási lehetőséget biztosított Feliks „Manggha”
Jasieński felbecsülhetetlen értékű japán művészeti gyűjteménye
számára.
A tárlat fő hangsúlya Wajdát, mint rajzolót állítja középpontba. A
japán utazások során készült munkák kis méretű, sokszor csíkos
vagy kockás noteszlapokon, vázlatfüzetekben fennmaradt papíralapú
rajzok. Technikájuk tudatosan szerény és hordozható: toll, ceruza,
színes ceruza, filctoll, fekete kréta, esetenként akvarell vagy más,
útközben is használható eszközök. Ezek a lapok nem reprezentatív,
műtermi körülmények között készült alkotások, hanem mozgásban,
helyszíni megfigyelés alapján létrejött vizuális feljegyzések.
Méretük, hordozhatóságuk és töredékességük a rajzolás folyamatát
hangsúlyozza: Wajda nem nagy kompozíciókat hoz létre, hanem képi
gondolatokat rögzít.
A japán vázlatok értelmezésében különösen fontos, hogy ezek a
rajzok többféle tekintetet egyesítenek. Egyrészt jelen van bennük
Wajda, a rendező: a rajz, mint a képkivágás, a térszervezés, a
színpadi és filmes gondolkodás eszköze működik. Ide kapcsolódnak
azok a lapok, amelyek japán színházi formákat, előadáshelyzeteket,
színpadi mozgásokat vagy a japán film- és színházi világgal
kialakuló kapcsolatrendszert idézik meg. Másrészt jelen van Wajda, az
utazó: a rajzok helyszíni benyomások, gyors emlékeztetők, a számára
idegen, majd fokozatosan személyessé váló kultúra vizuális
feljegyzései. Harmadrészt jelen van Wajda, a képzőművész: azokban a
szöveg nélküli rajzokban, amelyek nem magyaráznak, hanem a látvány
esztétikai sűrűségét, a vonal, az üres felület, az arány, a ritmus
és a képkivágás kifejező erejét keresik.
A kiállítás Japán-képe ebből a hármas nézőpontból épül fel.
Wajda rajzain Japán nem enciklopédikus vagy turisztikai teljességként
jelenik meg, hanem részletek, motívumok és vizuális helyzetek
sorozataként. A templomok, kertek, városi terek, színházi élmények,
figurák és mindennapi jelenetek az alkotói figyelem szűrőjén
keresztül válnak láthatóvá. A rajzokban gyakran felismerhetőek a
japán fametszetekből ismert kompozíciós elvek: az aszimmetria, a
részlet kiemelése, a merész képkivágás, a síkszerűség és a
leegyszerűsített forma. A tárlat célja azonban nem az, hogy Wajda
rajzait japán művek utánzataként értelmezze, hanem hogy bemutassa:
ezek a lapok egy európai alkotó aktív, értelmező válaszai a japán
vizuális kultúrára. (Dénes Mirjam kurátor)
Együttműködő partnerek:
Manggha Japán Művészeti és Technológiai Múzeum, Krakkó, MKiDN
(Ministry of Culture and National Heritage of the Republic of Poland),
WFDiF (Documentary and Feature Film Studio in Poland), Nemzeti Filmintézet
– Filmarchívum (National Film Institute Hungary – Film Archive), Dr.
DÉNES Lukács, Kultindex Nonprofi t Kft., Japán Alapítvány (Japan
Foundation), Hopp Ferenc Ázsiai Muvészeti Múzeum (Ferenc Hopp Museum of
Asiatic Arts)
Megtekinthető 2026. december 31-igAndrássy út 32., 1061 Budapest
END:VEVENT
END:VCALENDAR