A 2012-ben elhunyt rendkívül sokoldalú személyiségről, az orvos, tudós, filozófus, író, esszéista Andrzej Szczeklik nemrég magyarul megjelent utolsó könyvéről barátja, munkatársa, Jerzy Illg, a lengyel Znak Kiadó főszerkesztője, és Szörényi László irodalomtörténész, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója beszélgetnek.
Az est moderátora: Bödő Anita, az Európa Könyvkiadó munkatársa.
„Szczeklik professzor életművében nem csak az orvoslás, a művészet és a filozófia határterületét érintő könyvek sorakoznak. Pozícióját az orvostudományi művek piacán évekre kijelölték a belgyógyászati tankönyvek, az az alapmű, amelyből orvostanhallgatók további nemzedékei fognak tanulni. Az utóbbi években a világon leggyakrabban idézett lengyel szerző volt az orvostudomány és a biológia terén. – Egy nagy belgyógyász távozott az élők sorából. Két orvos volt, akikhez tovább irányítottam a betegeket, ha magam nem tudtam őket meggyógyítani. Egyikük Szczeklik professzor volt – mondta Andrzej Bochenek professzor, a Katowicei Sziléziai Orvostudományi Egyetem szívsebésze. Sohasem csak egyetlen szakterülethez kötődött, az orvoslást nem mechanikusan kezelte. Nagyon tág értelemben látta önmagának mint orvosnak a szerepét, és ez a könyveiből is érzékelhető. Mindemellett nagy műveltségű humanista, lenyűgöző egyéniség volt, akit alázat és szerénység jellemzett. Mindig azt mondtam, ha megbetegednék, csakis őrá bíznám magam. Erre többé nem lesz lehetőség.”
Részlet Iwona Hajnosz a Gazeta Wyborcza-ban megjelent Elhunyt Andrzej Szczeklik professzor, a kiváló orvos és humanista című cikkéből.
Éles Márta fordítása. (A teljes cikk itt olvasható)
Andrzej Szczeklik (1938-2012) nemzetközi hírű lengyel orvosprofesszort a halálos ágyán az ember örök vágyálma, a halhatatlanság foglalkoztatta. Nem irodalmi vagy művészi, hanem orvostudományi értelemben. Prométheusz példája lebegett a szeme előtt, aki lelopta az embereknek a tüzet az égről.
Egyetlen emberöltő alatt nagyot változott az élet: gondoljunk csak többek közt a penicillinre, a szívátültetésre, a lélegeztetőgépre, vagy a DNS klinikai kutatása terén elért eredményekre. A legyőzött régi betegségek nyomában újak támadtak, mint a HIV, a májgyulladás, a méhnyakrák. Átléptünk az új évezredbe a megfejtett genommal, megindult és vérmes reményekkel kecsegtet az őssejtkutatás, lassan talán még a klónozással vagy az embrió felhasználásával kapcsolatos etikai problémák is háttérbe szorulnak.
Ha ilyen nagyot fordult a világ, ha minden változik, van-e egyáltalán valami állandó az orvostudományban? Valami, ami áthatja, kering benne, mint a nedvek a növényben, és hajtja előre. Varázslat, mítosz. Egy prométheuszi álom…
Szczeklik professzor úr megpróbálja kiolvasni és megfejteni ezt az álmot. Az antik Görögországban, a szibériai és az azték sámánoknál, a fáraók Egyiptomában kutat utána, majd átlép a jelenkorba, és olyan eseményekről számol be, melyek közül jó néhánynak maga is tanúja volt. Példaképként pedig Albert Schweitzertől Kalkuttai Teréz anyáig csodálatos egyéniségeket állít elénk az orvoslás történetéből.
A Halhatatlanság egy nagy humanista végakarata, amelyet a modern orvostudománynak – saját érdekében és a mi érdekünkben – meg kell értenie és végre kell hajtania.
Andrzej Szczeklik Halhatatlanság Az orvostudomány prométheuszi álma
Fordította: Pálfalvi Lajos
Európa Könyvkiadó, 2014
2015. február 11. (szerda), 18.00
Lengyel Intézet
1065 Budapest, Nagymező u. 15.
