Kurátorok: Bánki Ákos és Kozák Zsuzska 

Szinposzis

A bunker vagy óvóhely a benne ideiglenesen vagy tartósan élők védelmét látja el háború vagy természeti katasztrófa idején. Rend szerint szűk terei, mérsékelt komfortja, a természetes fény hiánya és más, hasonló tulajdonságai miatt kellemetlen közeg, még akkor is, ha az adott körülmények között a biztonságot, a túlélést jelenti. Egyben a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket hozza össze a kényszerűség zászlaja alatt. Az óvóhelyen kialakul egy rendkívüli csoporthierarchia, amelynek két szabályozója az agresszió és az emberség, a túlélési ösztön és a könyörület. Csak szélsőséges körülmények között kerülnek használatba a bunkerek nyomasztó odúi, az életet átmenekítő kapszulák. Ha a körülmények optimalizálódnak, gyorsan megfeledkezünk róluk.

A Latarka Galéria, elhelyezkedése révén bír egyfajta bunker-jelleggel, így egy ilyen tematikájú kiállítás közlendőjét fölerősíti. Az Off Biennále célja is hasonló az óvóhelyéhez, a felszínen pusztulásra ítélt kultúra életben tartása. Ez a korábban akár elképzelhetetlennek tűnő társulások, együttműködések is megvalósulásának is kedvez. Ez a kiállítás az aktuális kultúrpolitikai kényszerhelyzeteket, abszurd döntéseket, korlátaink meghaladását, a mások által állított korlátok megkérdőjelezését tematizálja.

Erre a kiállításra készül a két művész közös betonportré sorozata, amely a 2015-ös Magyar Power 50 szereplőit jeleníti meg. Hiszen kiknek a túlélése lenne fontosabb mint a művészeti elité? Korra, nemre, politikai állásfoglalásra, foglalkozásra való tekintet nélkül, valamilyen pszeudo-objektív válogatás alapján. S mint ahogyan egy bunker kialakításakor sem az esztétika a fő szempont, ezek a művek sem a finom kivitelre, csak a megörökítésre helyezik a hangsúlyt.