2015. november 9. (hétfő)

A FOTOGRÁFIA MEGÖLI AZ EMBERT – nem adja vissza hitelesen a valóságot, hanem valamit teremt,  amit én illúziónak nevezek, megkettőzi a dolgokat… A fotográfia azért érdekel annyira, mert tökéletes illúzió. A fotográfiában van valami hasonló a halálhoz – a szereplők beleragadnak, mint szurokba az egerek, boldogtalanul, jövő és múlt nélkül. Részlet Tadeusz Kantor Romano Martinishez írott levélből

Romano Martinis 1969-ben lett Tadeusz Kantor első olyan színházi fotósa, aki közelről dokumentálhatta Kantor színházi tevékenységét.

Martinis még fiatal fotósként közreműködött különféle performanszoknál, Kantort  pedig korábban, közös barátaikon keresztül már megismerte, munkáját nagyra tartotta, és ő maga ajánlkozott, hogy dokumentálná az előadásokat. Később Kantor választotta ki Martinist, hogy elkísérje őt és a Cricot 2 színészeit európai turnéjukra.  Húsz éven át, egészen Kantor 1990-ben bekövetkezett haláláig tartott ez az együttműködés. Eközben Martinis szakmai karrierjét építgette és fotóriporterként dolgozott súlyos konfliktusokkal teli térségekben. Színházi felvételei többek között olyan legendás előadásokat örökítettek meg, mint a Ma van a születésnapom, a Halott osztály, a Wielopole, Wielopole.

Teljességüknek és minőségüknek köszönhetően Romano Martinis színházi fotói segítenek jobban megérteni Tadeusz Kantor a XX. század kulturális életében betöltött meghatározó szerepét.

Szervezők:
CRICOTEKA, Tadeusz Kantor Művészeti Dokumentációs Központ
Lengyel Intézet, Bukarest
Lengyel Intézet, Budapest