VONAL / LINE

A megnyitó kezdete: 2016. május 6., este 19:00 h.

Kurátor: Bársony István, építész

Művészek: Kerekes Gábor, Bálványos Levente, Wahorn András, Szíj Kamilla, Orbán Előd, Haász Kati, Fukui Yusuke, Fillenz Ádám, Horváth Lóczi Judit, Vécsei Júlia, Barabás Zsófi, Frank O. Gehry, Koppányi Péter, Konok Tamás, Tranker Kata, Molnár Zsolt

Megnyítja Zsikla Mónika művészettörténész

A soron következő kiállításon különböző művészeti ágak képviselőivel kíséreljük meg körbejárni a vonal fizikai, filozófiai világát.

Ezúttal egy olyan kiállítás megrendezésén dolgozunk, melynek témája a vonal.
A vonal, mint az egyik legatomibb képalkotó eszköz, hogy viselkedik különböző képzőművészeti műfajokban, alkotók munkáiban. Szeretnénk kicsit körbejárni, hogy a mai kortárs alkotók körében, ki hogy használja fel az alkotás során, milyen üzeneteket fogalmaznak meg a segítségével, önmagában a vonal esztétikája, misztikuma milyen hatást gyakorol a művészetükre, képalkotói rendszerükben milyen szerepet tölt be. A barlangok falába karcolt vonalstruktúráktól meddig jutott, milyen változásokon esett át, ha egyáltalán történt lényegi változás….

A képzőművészeti ágak alapvető kifejezési eszköze között a vonal is megtalálható. Míg az építészetben a vonal két tér határa, a festészetben a színnek és a világos-sötét foltoknak van alárendelve. A rajzban és a sokszorosító grafikában ez az egyetlen kifejezési eszköz. Fontos szerepe van a fotográfiában, különösen a fekete-fehér képek esetén.

A művész a tárgyakat, a teret, a levegőt is vonalakkal ábrázolja. A vonal nagyszerűsége és titka abban van, hogy formákat lehet vele létrehozni. Amikor szabadon, kötetlenül rajzolgatunk, a vonalak segítségével figurákat hozhatunk létre, de pusztán belső ritmusunkat is kifejezhetjük.

A geometriai pont, egyenes, sík vagy kör önállóan a valóságban nem létezik. Amit rajzolunk, az csak jele, jelképe az elgondolt alakzatnak, úgy, ahogy a leírt szám is csak jelképe a minden konkrét tartalmat nélkülöző, absztrakt számnak.

A geometria vázolt nehézségein megpróbált segíteni a filozófia és a matematika is. Az eleai filozófiát Platón módosította. Ő olyan nagyra becsülte a geometriát, hogy nélküle a filozófiát nem tudta elképzelni, legalábbis erre mutat Akadémiájának kapujában a „Ne lépjen ide be senki, aki nem ismeri a geometriát!” felirat. Platón úgy vélte, hogy az érzékekkel tapasztalható, változó, látszólagos dolgok mellett van egy másik, valóságos világ, a változást nem ismerő, amely az érzékelhető dolgok absztrakcióit, ideáit tartalmazza. Az utóbbi teszi csak lehetővé az igazi tudást, és ez csak gondolkozással közelíthető meg. Platón azonban, hogy a geometriát is „szalonképessé” tegye filozófiájában, a látszólagos világ és az ideák világa közé iktatta azt a birodalmat, amely maga változatlan, de amelyben a változások lefolynak, vagyis a teret. Ennek a változásokat magába foglaló, változatlan világnak, a térnek a tudománya a geometria.

A platóni rangsorolásban tehát a látszólagos történések fölött van a tér, és erre következik az ideák mozdulatlan, örök világa. Az érzékek csalóka, bizonytalan ismereteket adnak, az ideák az abszolút igazságot. Ez utóbbi megszerzésében segít az átmeneti jellegű tér tudománya, amely megtanít a helyes gondolkozásra, az abszolút törvények meglátására. Platón a matematika nem geometriai részét, tehát az absztrakt számok tudományát, az előbbi besorolási szempontnak megfelelően a geometria fölé helyezte, azaz az ideák tartományába. A filozófia tehát még akkor is, ha a geometriát csak amolyan másodrendű matematikai területnek nyilvánította, tett valamit tekintélyének elismertetéséért.

Megtekinthető:  2016. május 26-ig a galéria nyitva tartási idejében.

Helyszín: Latarka Galéria, Andrássy út 32.