Megnyitja: Patrycja Rup művészetmenedzser

Egyes helyszínek és tárgyak emlékei mind az egyéni, mind pedig a kollektív identitást is erősen befolyásolják. Még ha ezek átalakulhatnak, vagy akár meg is szűnhetnek létezni, nem tűnnek el nyomtalanul az emlékezetünkből, és hatnak ránk. A kiállítás fotósorozatokat mutat be, de nem csak hagyományos formában, hanem azokat összetett munkákkal kísérve, így a képek csupán kiindulópontokként szolgálnak a vegyes technikájú objekteken alapuló nem-lineáris narratívához. Újragondolva Közép-Európa  történelmét és regionális kontextusát, a kiállítás arra jut, hogy az identitáskérdések összetettebb válaszokat kívánnak.

Anna Orlowska lengyel művész a fényképezés folyamatával kísérletezik, művei folyamatos átalakuláson mennek keresztül annak a lehetősége nélkül, hogy a művek visszatérhetnének az alkotás egy korábbi szakaszába. Egyszerű narrációk itt nem alkalmazhatók, a hozzáférés a múlthoz lehetetlen. Ha fényt szeretnénk deríteni valamire, csak töredékek érhetőek el számunkra, a hézagok nem betölthetők – a veszteséget el kell fogadnunk. Ebben van jelen a látható/elérhető és a láthatatlan/elveszett közötti feszültség. A jelentés újra felfedezhető az anyag átváltozásának minden szintjén.

Orlowska elfeledett történeteket elevenít fel, mi több feltárja azokat, amelyek tölrődtek a hivatalos történeti narratívából. Lebontott, elfelejtett, hiányzó – a tárgyak kizárhatóak a valóságból, de a memóriából nem radírozhatóak ki. Elhalványuló nyomokat fedezünk fel Szilézia múltjából, a művész szülőföldjéről. A régiót viharos múltjából adódóan különféle nemzetek lakták és hagytak itt nyomot maguk után: közülük a csehek és a németek leszármozattai élnek ma is a régióban. Ebből következik, hogy Szilézia kulturálisan nem homogén régió. Ez a régió büszke gazdag kulturális örökségére, ugyanakkor feledésre ítélt történetekkel is terhes: némelyik arra rendeltetett, hogy elfelejtsék, mások kényelmetlenek lehettek az új vezető politikai narratívák számára. A régió híres ipari múltjáról, de ugyanígy találunk itt középkori várakat, luxuskastélyokat és palotákat, amelyeknek nem minden története került felfedésre. Ragadjuk meg az alkalmat, keljünk útra az elfeledett tárgyak között, amelyek a régió komplex háttértörténetének utolsó emlékei, és egyben a lengyel művész fotóalapú munkáinak ihletői.

Anna Orłowska műveit Puklus Péter alkotásaival mutatjuk be: ő az identitáskeresés problémájára reflektál, formái egyszerűek és visszatérnek az alapvető, „nyers” objektekhez. Műveiben Puklus a társadalom történeti és kulturális konstrukcióit vizsgálja, amelyek a vizuális imaginárium szerves részévé váltak. A művészek azért mennek keresztül újraalkotó folyamatokon, hogy kiderítsék, ezek megkérdőjelezhetőek vagy helyettesíthetőek-e. Ez az új formák, példák és normák utáni kutatás mégis klasszikus alapokon nyugszik, de hajlamos új minőségeket létrehozni azokból. A jól ismert ábrázolások újrakeverése friss formai megoldásokat, kulturális és szociális koncepciókat hoz létre, a mindennapok legalapvetőbb kérdéseire keresve megoldásokat hatalomról és kapcsolatokról. A művek mind anyagi valójukban, mind pedig fényképként felfedezésre kerülnek, ezáltal gyakran másik dimenzióba emelve tulajdonságaikat. Mivel az anyagok ismertek, elérhetőek és használatra készek, itt új szimbolikus rend megteremtésére válnak felhasználhatóvá. A nyitott narratíva végtelen kapcsolatoknak és struktúráknak ad helyet, a tárgyak folyamatosan újrarendeződnek, hogy új struktúrák részeivé váljanak. A fotó határainak felfedezése itt egyet jelent a művész vizuális univerzumának kiterjesztésével.

belongings-speech.docx