IMMATERIAL – Fabricius Anna és Janek Tomza közös kiállítása a Platán Galériában 🗺
IMMATERIAL
Fabricius Anna és Janek Tomza közös kiállítása a Platán Galériában
Megnyító május 17-én 19.00 órakor
Kiállítást megnyitja Hermann Veronika irodalomtörténész
ANYAGTALAN TESTEK
Judith Butler mára klasszikussá érett, Jelentős testek című monográfiájának előszavában van egy hires anekdota arról, hogy a könyv megírásának idején hányszor tették fel neki a kérdést: mi a helyzet a testek anyagiságával, Judy? (“What’s with the materiality of the body, Judy?”) Később arra a következtetésre jut, hogy az anyagiságról való elmélkedés mindig egyéb birtokrendszerek felé vezet, amely gondolat valószínűleg analógiát jelenthet a Platán Galéria legújabb, inspiráló kiállítását nézők számára is.
Butler könyvének metaforikus alcímét – A szexus diszkurzív korlátairól – legalábbis érdemes kölcsön vennünk Fabricius Anna és Janek Tomza munkáinak elemzésekor. Ezek a műalkotások persze nem (csak) a szexus, hanem az anyagiság, a jelenlét, a technológia és a test társadalmi felépítményének határait kérdőjelezik meg. A 19. század elején bekövetkező elméleti és tudományos fejlődés komoly antropológiai változásokat hozott. Az olvasás módszertana optikai funkciókkal telítődött, a testet pedig géphez hasonlóan kezdték elgondolni. Ezek a komplex folyamatok még a 21. században is befolyásolják a testek és identitások koncepcióját, a fogyasztásban ugyanúgy, mint a kultúra és a művészet területén. Mindezen változások közös diszkurzív lenyomattá válnak az Immaterial nagyon is anyagi terében.
A kiállítás leírásában felbukkan egy gondolat Victor Buchlin 2016-os, An Archeology of the Immaterial című könyvéből, amely voltaképpen az anyagiság tagadását elemzi társadalmi rendszerek összehasonlításában. Idézem a leírásból: „A poszt-indusztriális kapitalizmus, a keresztény aszkétizmus, a reformáció és a leninizmus közös tulajdonsága, hogy bennük az anyag mindig a rövidebbet húzza, és ez a tagadás elvezet a test egyoldalú szemléletéhez, amelyben pusztán a lélek eldobható edénye.” Ebben az esetben az archeológia nemcsak stratégia, hanem nézőpont, amelyen keresztül ezek az installációk kaleidoszkóp-szerűen forgathatók.
Fabricius Anna videóinstallációiban és Janek Tomza bolhapiaci festményeket és számítógépes játékok alakzatait színpompás szobrokba forgató sorozatában a társadalmi versenyzik az egyénivel, a valós a virtuálissal, a fluid a statikussal, a művészi a hétköznapival, miközben egyszerre kínálják fel magukat technológiai és kulturális elemzésnek. Az üzenik, hogy ahhoz, hogy megértsük a kortárs művészetet, meg kell értenünk a társadalmi működésmódokat – és fordítva.
Közhely, hogy a médium alapvetően meghatározza a műalkotás minőségét. Mindazonáltal a digitális alapú képek és munkák esetében ki kell emelnünk ezt az állítást. Nem véletlen, hogy a technológiai műalkotások átírják a kulturális szokásokat és sztereotípiákat azzal, hogy olyan médiumokat rendelnek a képzőművészethez, amelyek korábban szinte kizárólag szórakoztató funkcióval bírtak. A szubjektivitás minőségét alapvetően határozzák meg a korszakok technológiai összefüggés-rendszerei, ahogyan az is világos, hogy a mindig adott technológiai háttér miatt az identitás és az interpretáció csak részben alanyiak.
A tárgyakhoz hasonlóan az emberek is testek, és rendelkeznek is testtel, amelynek határai vannak. Sokszor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy egy test, egy tárgy vagy akár egy gondolat hányféleképpen törhet össsze. Itt most nem ez történik. Fabricius Anna és Janek Tomza műalkotásaiban a virtuális történetekből új, térbeli történetek keletkeznek, egyéni stratégiákból pedig közösségiek kelnek életre.
Köszönöm a lehetőséget, hogy elgondolkodhattam az anyagtalanságról – a kiállításról és a fogalomról egyaránt. Gratulálok a művészeknek, a látogatóknak pedig kellemes, materiális jelenlétet kívánok az Immaterial kiállításban.
Hermann Veronika irodalomtörténész megnyitóbeszéde
