A VÁROS METAFIZIKÁJA

Megnyitó július 6-án 18.00 órakor a Platán Galériában

Művész: Aleksander Czekaj

A kiállitást megnyijta Dobó Bianka képzőművész

Varsó és Budapest évszázadok óta elvarázsolják látogatóikat építészetükkel és élettől nyüzsgő utcáikkal, épületeik pedig szüntelenül történelmi események néma tanúi. Csak annyi kell, hogy figyelmesen halgassunk elbeszéléseikre, és bizonnyal számos történetet megismerhetünk. A fővárosok utcáin járva szüntelenül jegyzetelek és skiccelek mindent, ami fontos és érdekes. Az engem körülvevő valóság szubjektív megközelítése lehetővé teszi, hogy megalkossam saját szerzői „útikalauzomat” Varsóhoz és Budapesthez. Mindenki, aki ide érkezik, más valóságot lát, más és más következményekkel. Első benyomásaimat grafikus formában dolgozom fel,  hogy a kép segítségével elmondhassam azt, mit láttam itt. Itt tartózkodásom alatt a különbözőségek mellett számos hasonlóságot fedeztem fel a két ország, Lengyelország és Magyarország fővárosai között, amelyeknek sorsa a múltban szüntelenül összefonódott, történelmi események és alakok által erősen összekötve őket. A kiválasztott munkák emellett olyan helyszíneket mutatnak meg, amelyek Legyelország függetlenségének visszszerzésében fontos szerepet töltöttek be. A multiexpozíciós fotográfia rendelkezik egy számomra rendkívül fontos jellemzővel: lehetővé teszi nem csak egy tárgy több oldalról történő bemutatását, de azt is, hogy a nézőben a mozgás benyomását keltse, és megmutassa az idő folyamatos múlását (azaz az időt mint negyedik dimenziót). Ezeknek köszönhetően a képeknek egyfajta metafizikaiságot, lelki minőséget kölcsönöz, ami azt eredményezi, hogy az általam fényképezett tárgyak nem kizárólag fizikai természetűek.

Megtekinthető július 26-ig

Dobó Bianka megnyitó beszéde: 

Szeretettel üdvözlöm a közönséget Aleksander Czekaj A város metafizikája című kiállításának megnyitóján. Igazán megtisztelve érzem magam, hogy Aleksander engem kért fel megnyitószemélynek. Aleksaander a Varsói Művészeti Akadémia negyed éves hallgatója, aki Erasmus ösztöndíjjal töltött fél évet a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika Specializációján. Az itt eltöltött időszakban lehetőségem nyílt betekintést nyernem (nyerni) az alkotói munkájába és érdeklődési körébe. Aleksander személyében egy sokoldalú művészt ismertem meg, akinek alkotói módszerét a folyamatos kísérletezés jellemzi. Jelen esetben multiexpozíciós fotográfiával készült ofszet nyomatok és élvilágított plexilapokra kasírozott fotók kerültek a Platán galéria falaira és terébe. A multiexpozíciós technika lényege, hogy egy képkockára több képet is készít a fotós. Ahogy a több kép egymást fedi, különleges, szürreális világ, többrétegű fénykép jön létre. A technika nem csak lehetővé teszi egy tárgy több oldalról történő bemutatását, de azt is eléri, hogy a nézőben a mozgás benyomását keltse. Aleksandernek az épületek több síkú bemutatásán túl ez a mozgás ad lehetőséget arra, hogy az idő, mint láthatatlan tényező megjelenhessen a képeken. Ez tereli át a nézőt a metafizikai, érzékszervekkel fel nem fogható síkra. A kiállításon főként Varsó fontos történelmi helyszíneiből láthatunk egy válogatást. Úgy mint: Az ismeretlen katona sírja, Az elnöki palota, III. Zsigmond király oszlopa az óváros főterén, vagy a Varsói Művészeti Akadémia melynek falán emléktábla jelzi a lengyel szolidaritást az 56-os események idején. A helyszínek történelmi jelentősége mellett azonban az alkotó személyes érzései és élményei szolgáltak a képek alapjául. Az általam most megemlített három épület az Alekszander által hétköznap megtett útvonal részeit jelölik. A falakon feltűnnek ismerős budapesti helyszínek, melyek kiválasztásakor inkább a benyomások és a formák domináltak. A térbe belógatott fotókon olyan szobor részleteket látunk, amelyeknek jelenléte a tereken sétálva fel sem tűnik, elvesznek a környezetben. Láthatóvá teszi ezeket a munkákat, és azzal, hogy fóliára kerültek megfosztja őket az anyaguktól. A kiállítás a Város metafizikája címet viseli, ami fizikai valóján túlmutató megközelítése a városnak. Beszélgetésünk alapján én az alkotó személyes tapasztalatira helyezném a hangsúlyt. Amelyekben a tér kulcsfontosságú. „Edward William Soja amerikai geográfus Thirdspace című könyvében és tanulmányaiban a térbeliség három szemléleti módját különbözteti meg. E sajátos nézőpontok a következők: a tér ahogyan azt érzékeljük (első tér: Firstspace), a tér ahogyan arról gondolkodunk (második tér: Secondspace), illetve a tér, ahogyan azt megéljük, használjuk (Thirdspace). Soja megélt tere folyamatos változásban van. Egyesíti az első és második tér nézőpontjait, a harmadik tér egyszerre valóságos és elképzelt. A személyes élményeink emlékeink, a történelem rétegei mellett magában foglalja ott érezhető illatokat, fényviszonyokat, hangokat és hangulatokat is. A tér megélése többet jelent a lépésről lépésre változó perspektívák sorozatánál. Az az a megélt tér az „itt és most” az adott pillanatban a szubjektum-egyén számára megtapasztalható valóság.” (1.) Úgy gondolom ez az utolsó, a megélt tér az, ami megjelenik a munkákon. Az emlékmű és a tér a történelmi emlékek és megemlékezések helye mellett a helyiek fontos találkozási pontjává lényegül, A királyi palota parkból kulturális, pihenő hely lesz, a modern felhőkarcolók, mint az új idők emlékművei jelennek meg. Az épületek körül minden változik, minden mozgásban van – az épületek emlékeznek és emlékeztetnek, folytonosságot visznek a változásba. A képeket nézve az épületek azonosíthatók, felismerhetők, mégis olyan elmosódottak mint az emlékek. Felmerül a kérdés, hogyan is emlékszünk vissza ezekre a jól ismert helyekre, mi teszi egyedivé ezeket? A képeken a terek soha nem látható valóságával találkozunk. A környezet beleépül a térelemekbe összemosódva azokkal, azonban a markáns részek még fontosabbá, hangsúlyosabbá válnak. A tér leképezésének ez a módja a nézőt is arra készteti, hogy a saját emlékeit összevesse a képekkel. Ez a kiállítás egyfajta személyes budapesti és varsói napló, amiben az emlékek keverednek a személyes benyomásokkal. Nagy örömömre szolgál, hogy Aleksander sok inspirációval gazdagodott a Budapesten eltöltött időszak alatt. Ez a kiállítás remekül rávilágít az együttműködés fontosságára. Az ösztöndíjas időszak alatt mi is sok tapasztalattal gazdagodtunk, és ez így van jól. Az Erasmus célja, hogy tudást és tapasztalatot cseréljünk. Szeretném invitálni és biztatni Önöket, hogy nézzék meg a kiállítást, és engedjék közel magukhoz a képeket. Gratulálok Alexandernek a kiállításához! A kiállítást megnyitom.

(1.) Berki Márton, A térbeliség trialektikája, Tér és Társadalom: 2015, 29.évf. 2.sz.