Laks: Sinfonietta

Rózsa: Concerto vonószenekarra, op. 17

Gyöngyösi Levente: III. divertimento – ősbemutató

Orbán György: Sopra canti diversi

Kilar: Orawa

Koncertmester: Szefcsik Zsolt

„Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát.” Régi a rokonszenv a két nép között, s hasonlóan mély gyökerű az egymás értékei iránt megnyilvánuló kölcsönös figyelem és megbecsülés. Ezen a hangversenyen 20-21. századi lengyel és magyar kamarazenekari művek „karolnak egymásba”, több korosztály képviseletében.

Az 1967-ben született hegedűművész, Szefcsik Zsolt éppen negyedszázada, 1994 óta tagja a Budapesti Fesztiválzenekarnak, s ugyanebben az évben alapította meg saját együttesét, az Erdődy Kamarazenekart is, melynek profilja kettős: 18-19. századi magyar művek felkutatása és újrafelfedezése, illetve kortárs kompozíciók megrendelése és bemutatása. Az utóbbi területen az együttes különösen aktív: eddig több mint száz mű ősbemutatóját abszolválta. Az Erdődy Kamarazenekar lengyel zene iránti érdeklődése sem új keletű: lengyel zeneművek magyarországi népszerűsítéséért 2006-ban állami kitüntetésben részesültek.

A koncert műsorát keretező két lengyel kompozíció megszólaltatása fontos gesztus, mivel szerzőikre eddig Magyarországon csekélyebb figyelem irányult, mint más kortársaik tevékenységére. A holokauszt-túlélő Simon Laks 1901-ben született orosz állampolgárként, Varsóban tanult, de már a két világháború között is Franciaországban élt. Ott is hunyt el francia állampolgárként, 1983-ban. Vele ellentétben a nála három évtizeddel fiatalabb, sok sikeres filmzenét komponáló Vojciech Kilar (1932-2013) az otthon maradottakat képviseli. A műsor három magyar zeneszerzője, Rózsa Mikós, Orbán György és Gyöngyösi Levente három különböző generáció reprezentánsa.

Rendező: Müpa