Diplomácia háború idején címmel online történelmi vetélkedőt szervezünk. Ha szereted a történelmet, és kíváncsi vagy a II. világháború idején komoly kihívások előtt álló lengyel diplomácia történetére és felelősségteljes szerepvállalására, próbára teheted ismereteidet.
A vetélkedő során honlapunkon összesen 24 alkalommal teszünk közzé a lengyel diplomácia történetét bemutató szöveget, amelyet egy-egy kérdés követ majd. A helyesen válaszolók közül minden alkalommal könyvnyereményt sorsolunk ki, közülük kerül majd ki a játék főnyertese, aki igazán értékes könyvcsomaggal gazdagodhat.
Reméljük felkeltettük az érdeklődésedet és a játékosok között üdvözölhetünk!
Olvasd el a szöveget, és felelj a kérdésre!
16. Nagykövetség egy embertelen földön
A Sikorski-Majski Egyezmény megkötése után, a Moszkvában megnyílt lengyel nagykövetség fő feladata a Szovjetunióba deportált lengyel állampolgárok megsegítése, valamint, ehhez szorosan kapcsolódóan, a Szovjetunióban megalakuló Lengyel Hadsereg toborzási akcióinak támogatása volt. A Lengyel Köztársaság külképviseletét, a többi ország moszkvai diplomáciai képviseletéhez hasonlóan, már november elején Kujbisevbe helyezték át, távolabb az európai hadszíntértől. Az azt követő hetekben megalakult a Szovjetunió területén a lengyel nagykövetség kirendeltségeinek hálózata.
Hivatalosan nem rendelkeztek konzulátusi státusszal, de lényegében a konzuli szolgálat feladatkörét látták el: regisztrálták a lengyel állampolgárokat és személyazonossági okmányokat állítottak ki részükre, igyekeztek munkát és minimális egészségügyi és szociális szolgáltatást biztosítani számukra, megszervezték az oktatást és a kulturális életet. A Buzulukban és Taskentben megalakuló katonai egységekbe jelentkezők eligazításával is foglalkoztak. A Szovjetunióba deportáltak között voltak olyan bizalmi személyek, akik munkájukkal segítették a külképviseleteket. Sokakat közülük később letartóztattak az oroszok. 1941 augusztusa és 1943 áprilisa között a nagykövetség és kirendeltségei a Szovjetunió 57 kerületéből és 704 járásából összesen közel 270 ezer személynek nyújtott segítséget.
1941 októberében a Szovjetunióban megalakuló Lengyel Hadsereg, létszámát tekintve meghaladta a 40 ezer főt. A toborozottak számához a kitelepített és lágerekből szabadult civil lakosság is csatlakozott. Ilyen nagy létszámú ember számára nem volt elegendő ruházat, gyógyszer, élelem, fegyver és katonai felszerelés. A drámai ellátmányozási helyzet folytán Władysław Anders tábornok, a hadsereg főparancsnoka megegyezett Sztálinnal a Lengyel Hadsereg Iránba történő evakuálásáról, ahol jobb körülményekre számíthattak a megalakuló egységek. A Szovjetuniót elhagyó Lengyel Hadsereg, és a több tízezer civil számottevően megnövelte a teheráni lengyel képviselet feladatkörét. Erről tanúskodik az evakuáltak száma: 1942-ben a Szovjetunióból Iránba került személyek száma csaknem 116 ezer fő volt, ebből több, mint 78 ezer a katonák, és 37 ezer a civilek száma.
Ahogyan az előző részben is írtuk, a Szovjetunió mélyébe deportált közel másfél millió lengyel közül minden harmadik ember (köztük nagy számú nő és gyerek) nem élte túl a Gulag megpróbáltatásait. Az „embertelen földön” szenvedő honfitársaink tragikus sorsát nézve, még hálásabbak vagyunk magyar barátainknak, akik több tízezer lengyel menekültnek nyújtottak segítséget a II. világháború idején.
A mai kérdés: Ki az a magyar katolikus pap, politikus és országgyűlési képviselő (1939-1944 között), aki a II. világháború alatt részt vett a Magyarországra menekült lengyelek támogatásában, a német megszállás után pedig segített a magyarországi zsidók megmentésében is? 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol a magyar emigráció vezetője lett.
A mai nyereménykönyv: Grzegorz Łubczyk, „Három nemzet elfeledett hőse: Henryk Sławik”
A válaszokat július 29-ig, délután 17 óráig várjuk a budapeszt@instytutpolski.org e-mail-címre. A nyertest e-mailben fogjuk értesíteni.
Sok sikert kívánunk!
