A szárazföldön lendületesen zajlott az új város kiépítése, amely – mielőtt modern arculatot kapott – egy kis pomerániai halászfalu volt az első világháború befejezése után Lengyelországhoz került 140 kilométeres balti-tengeri partszakaszon.

Gdynia az 1930-as évek kezdetétől Európa egyik legkorszerűbb kikötőjének számított. Dinamikus fejlődése Lengyelország tengeri hatalomként való gazdasági fejlődésének fő stratégiai elemei közé tartozott. A nyüzsgő kikötőváros az 1930-as évekből származó, Bauhaus felfogású, modernista épületeiről híres. 

A „fehér város” építészetét a hajóépítés ihlette – áramvonalas (streamline) stílusa többek között a nyílászárók kajütablakot idéző, lekerekített formájában vagy a teraszok fedélzeti korlátra utaló kialakításában érhető tetten. Máig is eredeti funkciójának megfelelően működik modern kikötője és ipari komplexuma. A tengerhajózási kikötő épülete jelenleg a lengyel kivándorlók sorsát bemutató Emigrációs Múzeum székhelye. A 2019-ben a Lengyel Intézet Platán Galériájában bemutatott Örökkévalóság és pillanat. Lengyelország építészete 1918-1939 című kiállításon, többek között Gdynia építészetével is megismerkedhetett a látogató. 

1936-1969 között Gdynia és New York között közlekedett az MS Batory óceánjáró. A Báthory István lengyel király tiszteletére elnevezett utasszállító egyike volt a lengyel zászló alatt hajózó két modern óceánjárónak. A luxushajót a belsőépítészeti megoldásaiban felbukkanó hazai motívumok miatt „úszó szalonként” vagy „a lengyel kultúra nagyköveteként” emlegették.

Érdemes tudni továbbá, hogy Gdynia ad otthont Lengyelország legrangosabb filmes eseményének, az évente megrendezésre kerülő Gdyniai Filmfesztiválnak, valamint az Open’er Fesztiválnak, mely Európa egyik legnagyobb zenei fesztiválja. Gdynia Gdańskkal, a szabadságmozgalom bölcsőjével és Sopottal, az elegáns tengerparti üdülőhellyel együtt alkotja a Hármasváros (Trójmiasto) városközösséget, a különleges városkomplexumnak együttesen több mint egymillió lakosa van.

Címlapfotó: gdynia.pl