Łukasz Ciepliński 1913-ban, lengyel patrióta családba született. Ifjúkorában katonai nevelésben részesült, a II. világháborúban egy páncéltörő század parancsnokaként szerzett érdemeket. Varsó eleste után sikerült Magyarországra átjutnia, Budapesten továbbképzésben vett részt. 1940-ben, Lengyelországba vezető útján hazafelé az ukrán rendőrség árulásért bebörtönözte. Földalatti ellenálló tevékenységét a börtönből való szökése után kezdte meg Rzeszówban, ahol a Fehér Sas Szervezet parancsnoka lett. Kiváló katonai kvalitásainak köszönhetően 1941-ben már közel 15.000 ellenálló tartozott parancsnoksága alá. Kitűnt aszketikus életmódjával és mély vallásosságával. 1945-től egy civil-katonai konspirációs szervezet, a Szabadság és Függetlenség Egyletének elnöke lett. 1947. november 28-án tartóztatta le a lengyel Államvédelmi Hivatal. Brutális és kegyetlen kínvallatása, fogvatartása három éven keresztül tartott. Végül koncepciós perben halálra ítélték és kivégezték. Feleségének írt leveléből lehet tudni, hogy lenyelt egy medaliont, hogy holttestét később könnyebben lehessen azonosítani. Erre azonban még nem került sor, jelenleg is tartanak a kutatások.
A budapesti Lengyel Intézet a közeljövőben hangoskönyv formájában adja ki Łukasz Ciepliński magyar nyelvre lefordított megrázó börtönleveleit. A felesége, Jadwiga és fia, Andrzej számára írt leveleket titokban írta, egy börtöntársa segítségével sikerült őket kicsempésznie szeretteinek. Angliában őrizték őket, 2005-ben kerültek vissza Lengyelországba. Ezekből közlünk most kettőt.
IV. 1951. Újév
Két félévszázad fordulóján álltam, az évek és a saját életem fordulópontján. Mit hozott az óév – tudjuk. Mit hoz az új? A siralomházban ülök, negyven hozzám hasonló elítélttel. Időnként elvisznek valakit. Hamarosan rám kerül a sor. Teljesen nyugodt vagyok. Amikor majd elvisznek, társaimhoz ezeket a szavakat intézem: – Örülök, hogy katolikusként a szent hitért, lengyelként a Hazáért, emberként pedig az igazságért és igazságosságért gyilkolnak meg. Mélyebben hiszem, mint valaha, hogy Krisztus győzedelmeskedni fog, Lengyelország visszanyeri függetlenségét, a meggyalázott emberi méltóság pedig helyreáll. Ez az én vétkem, hitem és boldogságom. Az utolsó pillanatokban csak Veletek leszek, szeretett árváim. Csak Titeket sajnállak. Hiszem, hogy a Szűzanya mennyei seregeihez viszi a lelkem, hogy továbbra is szolgálhassam és beszámolhassak az egyesek által kivégzett, mások által pedig elhagyott Lengyel Nemzet tragédiájáról.
Drága Wisiám, rövid ideig éltünk együtt. Munkámba beletemetkezve, sokszor csak vendég voltam otthon. Kevés időt szenteltem Neked. Tudom, Te vagy az egyetlen, aki mindent megbocsát nekem. A közösen átélt pillanatokat szentségként emlegetem. Nagyon szerettelek Téged, mert hogy is lehetne nem szeretni egy ennyire jószívű, nemes elméjű Teremtményt. A Teremtményt, aki ily nagy szeretetet tanúsított irántam. Állandóan csak a legjobb fényben látlak […]. Folyton magam előtt látom boldogságod Andrzejekkel és szomorú arcod a tárgyaláson. Tudom, hogy sokat szenvedsz, de azt is tudom, hogy meg tudsz békélni a Jóisten akaratával. Łukasz.
V.
Andrzejkém, szeresd a Jóistent és légy hívő katolikus. Igyekezz megismerni az Ő akaratát, fogadd el igazként és valósítsd meg azt az életedben. Szeresd Lengyelországot és legyen mindig szemed előtt Hazánk érdeke. El kell foglalnia a világban az őt megillető helyet és gondoskodnia állampolgárai jólétéről. Szeresd Édesanyádat – a Te Őrangyalodat, légy neki engedelmes, ő Veled álmodik és imádkozik, osztozik a Te boldogságodban. Légy Vele jóságos a magad részéről és az én nevemben is. Életed vezérelvei legyenek a jóság, az igazság, az igazságosság és a szeretet […]. Ami nemes és nagyszabású – fogadd el. Ami sekély és alantas – vesd el […].
Látod, Kisfiam, Anyukával mindig azért imádkoztunk, hogy a Haza javát szolgáld a Krisztusi eszme dicsőségére, és örömünkre. Tapasztalataimmal Neked akartam szolgálni. Sajnos, talán ezek az utolsó, Hozzád intézett szavaim. Ezekben a napokban a kommunisták meggyilkolnak azon eszmék megvalósításáért, melyeket Neked végakaratomban átadok […]. Abban a hitben fogok meghalni, hogy nem okozol csalódást Beléd vetett reményemben. A megszállás idején 20 ezer ember felett rendelkeztem. Sokan közülük a Lengyelországért és a lengyel nemzet lelkéért vívott harcokban vesztették életüket, sokukat napjainkban gyilkolnak meg. A munkában és harcokban oly nagy Hazaszeretetet, hősiességet, határtalan áldozatkészséget és az Ügy iránti elkötelezettséget láttam, hogy megindulva gondolok Rájuk és hálás vagyok az Istennek, hogy megengedte, hogy e hősi föld gyermekeinek parancsnoka lehettem. Szívemre ölellek és áldalak Téged. Isten Veled. Łukasz.
A földalatti függetlenségi mozgalom katonáit, antikommunista ellenállóit bebörtönözték, megkínozták, sokukat kivégezték. Ma „Kiátkozott Katonáknak” nevezik őket, mivel 1989-ig a Lengyel Népköztársaság tevékenységüket bűncselekménynek minősítette. Nem csupán fizikailag likvidálták őket, hanem az emléküket is igyekeztek kitörölni a nemzet emlékezetéből. Ez azonban mégsem sikerült. Történetük ma az önrendelkezésért folytatott harc, a bátorság és a szabadságvágy szimbóluma, egyre gyakrabban „Rendíthetetlen Katonákként” is emlegetik őket. A Kiátkozott Katonák Nemzeti Emléknapját 2011 óta ünneplik Lengyelországban.
Inka 1946 … egyedül én halok meg. Ingyenes online filmvetítés a Kiátkozott Katonák Emléknapján.
