A Honi Hadsereg a II. világháború kitörése óta működő lengyel konspirációs katonai alakulatokat egyesítette. Ezzel a megszállt Európa legnagyobb földalatti haderejévé vált. Becslések szerint 1943 – 1944 között közel 400 ezer tagja volt.

Az évforduló alkalmából szíves figyelmükbe ajánlunk két érdekfeszítő cikket a kiváló lengyel történészek, Wojciech Roszkowski professzor és dr. Karol Nawrocki tollából.

Prof. Wojciech ROSZKOWSKI

A Honi Hadsereg több mint egy „ellenállási mozgalom”

Az „ellenállási mozgalom” kifejezést a francia ellenállásnak köszönhetően kezdték el használni Nyugaton, és gyakran kiterjesztik a második világháború alatt a náci Németország által megszállt egész Európára. Lengyelország esetében azonban ez sokkal több volt, mint egy „ellenállási mozgalom”, írja Wojciech ROSZKOWSKI professzor.

Lengyelországban a háború alatt létezett egy földalatti állam, amely szoros kapcsolatban volt az emigráns kormánnyal – ennek székhelye először a franciaországi Párizsban és Angers-ben, 1940-től pedig Londonban volt. A földalatti lengyel állam szervezete magában foglalta a négy fő politikai párt – a Nemzeti Párt, a Kereszténydemokrata Munkáspárt, a Néppárt és a Lengyel Szocialista Párt – megállapodásán alapuló földalatti polgári hatóságokat, valamint egy földalatti hadsereget, amelyet fokozatosan hoztak létre 1939 szeptemberének végétől, amikor a lengyel hadsereg ellenállása a Wehrmacht és a Vörös Hadsereg agressziójával szemben a végéhez közeledett.

80 éve, hogy megalakult a Honi Hadsereg (AK), amely különböző, korábban létező földalatti katonai szervezetek összekapcsolása volt. 1942. február 14-én a Londonban tartózkodó főparancsnok, Kazimierz Sosnkowski tábornok parancsára az 1939 decembere óta létező Fegyveres Harci Szövetségét (ZWZ) átnevezték Honi Hadseregnek (AK).

A konszolidációs akció során a Szocialista Harci Szervezet, a Harcoló Lengyelország Tábor, a Lengyel Titkos Hadsereg és számos más katonai szervezet beolvadt ebbe a szervezetbe. Az AK-n belüli autonómiát a Néppárt Parasztgárdája tartotta fenn, amely 1942-ben Parasztzászlóaljjá alakult át. Az akció a nemzeti körök egy részének ellenállásába ütközött, amely korábban egy erős Nemzeti Katonai Szervezetet hozott létre. Végül struktúráinak mintegy fele csatlakozott az AK-hoz, míg a többiek radikálisabb csoportokkal egyesülve megalakították a Nemzeti Fegyveres Erőket, amelyeknek a parancsnoki struktúrája elkülönült az AK–tól.

Stefan Grot-Rowecki tábornok, a Fegyveres Harci Szövetség (ZWZ) korábbi parancsnoka lett a Honi Hadsereg (AK) főparancsnoka, aki 1939 szeptemberétől nemcsak széles körű tereptapasztalattal rendelkezett, hanem a városi gerillaharc úttörő kézikönyvének szerzője is volt. Az egész megszállt Lengyelországot három területre – białystoki, lwówi és nyugati – osztották, a területeket – nagyjából a háború előtti vajdaságoknak megfelelő körzetekre, a körzeteket pedig – a megyéket átfedő körökre és a községeknek megfelelő előőrsökre. Ezeken a területeken kívül a központi vajdaságok voltak, amelyek közvetlenül a Főparancsnokságnak és annak 31 parancsnoki egységének voltak alárendelve. Itt volt többek között egy szervezeti egység, egy információs és hírszerző egység, egy rádiós egység, egy szállásmesteri egység és egy diverziós parancsnokság. A háború előtti hivatásos tiszteken és számos, a konspirációba bekapcsolódó fiatalemberen kívül fontos szerepet játszottak a gépezet zavartalan működésében a nők, akik főként összekötő tisztek feladatait látták el.

A Honi Hadsereg elsődleges feladata az volt, hogy harcoljon a szabadság visszaszerzéséért, pontosabban, hogy a német megszállás összeomlásakor általános felkelést készítsen elő.

Egyelőre nem terveztek nyílt harcot a megszállóval, mivel joggal tartották úgy, hogy annak nem lett volna esélye a sikerre, amikor a Harmadik Birodalom hadseregei erejük teljében voltak. A kiképzés részeként a Honi Hadsereg tartalékos tiszti kadétiskolákat szervezett öt hónapos tanulmányi programmal, valamint speciális szabotázs-, tüzérségi és egyéb tanfolyamokat. Ezekben az iskolákban mintegy háromezer fiatal tanult folyamatosan. A Honi Hadsereg által összegyűjtött fegyverzet 1939 szeptembere után elrejtett készletekből, vásárlásokból és fogságból, valamint saját gyártásból származott.

Nagyon fontos volt a megszállt ország és a londoni kormány és főparancsnok közötti folyamatos kapcsolattartás. A kommunikációt a német szolgálatok által kitartóan üldözött titkos rádióállomásokon keresztül, valamint a budapesti, bukaresti, kaunasi és stockholmi konspirációs bázisokról nagy távolságokat megtevő futárok hálózatán keresztül tartották fenn. A Honi Hadsereg egyik futára, Elżbieta Zawacka az egész megszállt kontinentális Európát bejárta, hogy eljusson Londonba. Rendkívüli küldetést hajtott végre a Honi Hadsereg nevében Witold Pilecki, aki önként ment be az auschwitzi táborba, két és fél évig vezette az ottani földalatti hálózatot, és szökése után részletesen leírta az ott történteket. A háború után a kommunisták meggyilkolták.

Az AK hírszerzés egyik legnagyobb sikere a német V–1 rakéták gyártása helyének felderítése volt, ami lehetővé tette a szövetségesek számára, hogy 1943 márciusában megsemmisítsék ezt a peenemündei bázist. A Honi Hadsereg három kriptológusa megépítette az „Enigma” német rejtjelező gép másolatát is, ami lehetővé tette a szövetséges hírszerzés számára, hogy betekintést nyerjen a titkos német levelezésbe. 1944 nyarára a Honi Hadsereg több mint 350 000 esküt tett katonát számlált, ami abszolút értékben Európa legnagyobb földalatti hadseregévé tette.

Az 1944. augusztusi és szeptemberi varsói felkelés, amely egy általános felkelés tervének megvalósítása volt, és amely a szovjet szövetségesek teljes passzivitásával vérbe fulladt, véget vetett az AK tevékenységének. A Vörös Hadsereg a Visztula túlpartján állt, és tétlenül figyelte Varsó tragédiáját. Tekintettel arra, hogy a lengyel szövetségesek szövetségesének, de a lengyel függetlenség ellenségének számító Szovjetunió hadseregei behatoltak a lengyel területre, a Honi Hadsereget 1945 januárjában hivatalosan feloszlatták, bár katonái még évekig harcoltak az új megszálló ellen.

A kommunisták kezdettől fogva gyűlölettel kezelték a Honi Hadsereget, a független Lengyelország fegyveres karjának tekintették, ami újabb bizonyítéka volt annak, hogy a második világháború után Lengyelország a győztesek táborában találta magát, mint legyőzött ország.

A szöveg a „Wszystko co najważniejsze” című havilapban és a világsajtóban jelent meg a Nemzeti Emlékezet Intézetével együttműködésben megvalósított „Elmeséljük Lengyelországot a világnak” című projekt részeként.

Prof. Wojciech ROSZKOWSKI – A bölcsészettudományok rendes professzora, egyetemi tanár, a Lengyel Tudományos Akadémia Politikai Tanulmányok Intézetének professzora. A XX. század lengyel történelméről szóló kiadványok szerzője. A Fehér Sas-rend kitüntetettje.

Karol NAWROCKI

A világ legnagyobb földalatti hadserege

A náci Németországgal szembeszálló földalatti hadseregek közül a Lengyel Honi Hadsereg volt az egyik legnagyobb. És a legnagyobbak közül ez volt az egyetlen, amely – a szovjet és a jugoszláv hadsereggel ellentétben – a valódi szabadságért és demokráciáért harcolt” – írja Karol NAWROCKI.

Lichfield közelében, Londontól alig több mint két órányira található a National Memorial Arboretum – egy hatalmas emlékhely, amelyet évente több ezer látogató keres fel. A britek itt tisztelegnek többek között a két világháborúban elesett katonák és civilek előtt. A fák között elhelyezett emlékművek között van egy, tetején a jellegzetes sassal, amelyet a lengyeleknek szenteltek.

Egy gyalogos katona, egy tengerész és egy pilóta bronzfigurái szimbolizálják a lengyel fegyveres erők különböző nyugati alakulatait, amelyek a szövetségesek oldalán harcoltak, hogy felszabadítsák Európát a náci Németország gyilkos zsarnoksága alól. A negyedik alak, egy civil ruhába öltözött nő, látszólag nem illik a többi közé. Pedig ő is katona – futár volt a híres Honi Hadseregben, amelynek 80. évfordulóját ezekben a napokban ünnepeljük.

Európai fenomén

1939 szeptemberében két totalitárius állam támadta meg Lengyelországot: először a hitleri Németország, majd néhány nappal később a Szovjetunió. A lengyel hadseregnek nem volt esélye ilyen erős támadókkal szemben. Azonban soha nem kapitulált, és mielőtt az utolsó rendszeres harcok megszűntek volna, Władysław Sikorski tábornok száműzetésben lévő kormánya már Franciaországban működött. A miniszterelnök hamarosan főparancsnok is lett, és a nyugati szövetségesek mellett újjászerveződő hadsereg élére állt. E fegyveres erők teljes értékű részét – Sikorski szerint „a fő részét” – a megszállt országban konspiratív módon szervezett hadsereg képezte. Már 1939-ben létrehozták, de ma általánosan az 1942. február 14-én adott nevén – Honi Hadsereg – ismert.

Ez a név már egyértelművé tette: ez nem az egyik vagy másik politikai párt mellett létrejövő fegyveres egység volt, mint például a jugoszláv kommunista partizánoké.

A Honi Hadsereg egy országos hadsereg volt, amely az emigrációban lévő felsőbb vezetés – a Lengyel Köztársaság törvényes kormánya, amely a franciaországi vereség után Nagy-Britanniába tette székhelyét – parancsainak volt alárendelve. Stefan Rowecki tábornok, a Honi Hadsereg első parancsnoka szándékosan csak általános kijelentéseket tett arról, hogy az újjászülető Lengyelország „a demokrácia országa” lesz, amelyben „megvalósul a társadalmi igazságosság eszménye”. Az államformáról a felszabadulás után maguknak a polgároknak kellett volna dönteniük.

A társadalom túlnyomó többsége azonosult egy ilyen hadsereggel, amely „nem szolgált egyetlen személyt vagy politikai csoportot sem”. A Honi Hadseregben ott voltak minden társadalmi réteg képviselői és különböző politikai nézeteket valló emberek: szocialisták,

parasztpártiak, Józef Piłsudski marsall egykori támogatói, kereszténydemokraták és nagy arányban nacionalisták.

A Honi Hadseregben zsidók is szolgáltak, a közlegényektől a tisztekig, mint például a számos alkalommal kitüntetett Stanislaw Aronson.

A megszállás terrorja ellenére a földalatti hadsereg gyorsan növekedett. 1944 nyarán az AK körülbelül 380 000 felesküdött katonát számlált. Voltak köztük partizánok is, akik családi házaikat erdei búvóhelyekké alakították. Voltak hivatásos összeesküvők is, akik álnéven bujkáltak a városokban, de voltak olyanok is, akik kettős életet éltek: minden nap munkába mentek, de bármikor készen álltak arra, hogy parancsnokaik utasításait teljesítsék. Sokan közülük, bátor nők és hazafias fiatalok tömegei szálltak harcba 1944 augusztusában – és 63 napon át egyenlőtlen harcot vívtak a németekkel a varsói felkelésben.

A Honi Hadsereg alapvető feladata volt a megszálló erők elleni felkelés előkészítése. A lengyel földalatti erők azonban már korábban is nagyszabású diverziót és szabotázst hajtottak végre. Foglyokat hoztak vissza a Gestapótól. Halálos ítéleteket hajtottak végre árulók és kollaboránsok ellen, likvidálták a német terrorapparátus különösen buzgó funkcionáriusait.

A Honi Hadsereg hírszerzése látványosan sikeres volt – az ő eredményeinek köszönhető, hogy a német V1 és V2 rakétákkal kapcsolatos munkálatok késlekedtek. Ezzel egy időben földalatti futárok jelentéseket küldtek Nyugatra a megszállás terrorjáról, beleértve a zsidók kiirtását is. Mindez csak egy része volt a lengyel földalatti államnak, amely a hadsereg mellett saját igazságszolgáltatással, jóléti rendszerrel és titkos oktatással is rendelkezett.

A Honi Hadsereg sok katonája és az őket támogató honfitársaik a legmagasabb árat fizették meg a haza szolgálatáért. A háború során több tízezer katona esett el vagy ölték meg őket. Azok azonban, akik megélték a békét Európában, nem érezhették magukat biztonságban. A Gestapo helyét a szovjet NKVD és a hazai kommunista titkosrendőrség vette át.

Késői tisztelgés

1945 késő tavaszán és nyarán a világ a Harmadik Birodalom feletti győzelmet ünnepelte. A győztes Hitler-ellenes koalíció háborús hősei dicsőséges napokat éltek meg.

New York–iak nagy tömegei özönlöttek az utcákra 1945. június 19-én, egy felhős keddi napon, amikor Dwight Eisenhower megérkezett a városba. Az amerikai tábornok, aki a normandiai partraszállási hadműveletet irányította, majd később a nyugati szövetségeseket a Birodalom felett aratott győzelemre vezette, büszke lehetett, amikor látta, hogy honfitársai az ő tiszteletére éljeneznek. A tartós népszerűség hullámán később kétszer is – 1952-ben és 1956-ban – az Egyesült Államok elnökévé választották.

Charles de Gaulle politikai tőkét is kovácsolt háborús múltjából. Ambiciózus tábornok, aki a II. világháború alatt megmentette Franciaország becsületét, az ország felszabadulása után kétszer is kormányfő volt, majd az V. Köztársaság nagyhatalmú elnökeként írta be magát a történelembe.

A totalitárius szovjet államban Georgij Zsukov marsall természetesen nem léphetett ki Joszif Sztálin árnyékából. De még Zsukovnak is megvolt a maga nagy napja, amikor 1945. június 24-én a moszkvai Vörös téren a nagy győzelmi parádét fogadta.

Alig három nappal korábban ugyanebben a városban Leopold Okulicki tábornokot, a Honi Hadsereg utolsó parancsnokát 10 év börtönbüntetésre ítélték egy kirakatperben, amely az igazságszolgáltatás egyértelmű megcsúfolása volt. Okulicki soha nem nyerte vissza szabadságát. Másfél évvel később egy szovjet börtönben halt meg. Elődje, Tadeusz Bór-Komorowski tábornok az emigránsok nehéz életét választotta Nagy-Britanniában. Többek között kárpitosként és aranyművesként kereste a kenyerét.

A kitüntetések helyett a Lengyelországban maradtakat elnyomás várta: megsemmisítő vizsgálatok, kínzások, halálos ítéletek vagy hosszú börtönbüntetések. Az új totalitárius vezetés joggal félt azoktól, akik évekig kitartóan küzdöttek a szabad hazáért. Ennek eredményeképpen azok az emberek, akik egy szuverén államban kitüntetéseket kapnának és felelősségteljes pozíciókat töltenének be, a társadalom peremén találták magukat egy Sztálin által irányított országban. A kommunista propaganda „a reakció régi törpéinek” és német kollaboránsoknak állította be őket – ez a vád különösen fájdalmas volt azok számára, akik az életüket kockáztatták a Harmadik Birodalommal szemben.

A Honi Hadsereg 1989-ig nem számíthatott méltó megemlékezésre. Ma, a szabad Lengyelországban ezt pótoljuk. A Nemzeti Emlékezet Intézete, amelyet megtiszteltetés számomra vezetni, nem hagy fel azzal a törekvésével, hogy tisztelegjen a Honi Hadsereg bátor tagjai előtt, és emlékeztesse a világot a Hitler feletti győzelemhez való hozzájárulásukra.

A szöveg a „Wszystko co najważniejsze” című havilapban és a világsajtóban jelent meg a Nemzeti Emlékezet Intézetével együttműködésben megvalósított „Elmeséljük Lengyelországot a világnak” című projekt részeként.

Karol NAWROCKI – A Nemzeti Emlékezet Intézetének elnöke.

Videó a Honi Hadsereg (Armia Krajowa) kötelékében szolgáló fiatal lengyel nőkről, akik életükkel fizettek a megszállók ellen vívott harcban: