Maciej Barczewski filmje az auschwitzi haláltábor lengyel bokszbajnokáról ingyenesen tekinthető meg az Uránia Nemzeti Filmszínhában április 8-án.

A megtörtént eseményeken alapuló filmdráma egy legendás lengyel ökölvívó, Tadeusz „Teddy” Pietrzykowski (1917-1991) eddig ismeretlen történetét mutatja be, aki bokszcsatáinak köszönhetően élte túl az auschwitz-birkenaui náci német koncentrációs tábort.

A Lengyel Intézet szervezésében látható vetítésen a részvétel díjmentes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az Uránia Nemzeti Filmszínház oldalán lehet, az alábbi linken keresztül, a lap alján található űrlap kitöltésével: https://urania-nf.hu/…/2022/04/08/a-bajnok-filmbemutato

A film vetítése után közönségtalálkozóra kerül sor a film főszereplőjével, Piotr Głowackival, valamint Tadeusz Pietrzykowski lányával, Eleonora Szafrannal.

A filmet eredeti nyelven (lengyel és német), magyar felirattal vetítik.

Időpont: 2022. április 8. (péntek), 19.00 óra

Helyszín: Uránia Nemzeti Filmszínház, Díszterem – 1088 Budapest, Rákóczi út 21.

A bajnok (Mistrz)

lengyel dráma, 90 perc, 2020

Rendező: Maciej Barczewski

Szereplők: Piotr Głowacki, Grzegorz Małecki, Marcin Bosak, Marian Dziędziel, Piotr Witkowski, Rafał Zawierucha   

A II. világháború kitörése után a fiatal sportember, Tadeusz Pietrzykowski részt vett Varsó védelmében, majd Franciaországban, a formálódó lengyel hadsereg kötelékében akarta folytatni a harcot. Sajnos azonban a németek kezébe került és egyike lett a közel 800 lengyel fogolynak, akiket 1940-ben Auschwitzba deportáltak. A túlélésért és extra adag élelemért ringbe szálló 77-es számú foglyot egyfajta gladiátorként használták a láger tisztjeinek szórakoztatására. Az ifjú bokszoló, aki a táboron belüli ellenállási mozgalomnak is tagja volt, az összes súlycsoportban megnyerte a bajnoki címet. 37 meccséből 35-ből került ki győztesként, ezzel vált a vesztőhelyen a győzelembe vetett remény szimbólumává. A megnyert meccsei után járó extra ételadagot fogolytársaival osztotta meg. „Bajnok lettem ma KL Auschwitzban. (…) A pokolban is elboldogulok…” – írta édesanyjának.

TADEUSZ „TEDDY” PIETRZYKOWSKI

Tadeusz „Teddy” Pietrzykowski 1917. április 8-án született Varsóban, értelmiségi családban. A varsói Stanisław Staszic Állami Gimnáziumba járt, tagja volt a cserkészmozgalomnak is. Kiemelkedő sporttehetsége már iskolás korában megmutatkozott, amire Feliks Stamm, a kiváló ökölvívó és edző, az ún. lengyel boksziskola megalapítója is felfigyelt. Pietrzykowski egyre nagyobb sikereket kezdett elérni, harmatsúlyban (53,5 kg-ig) második helyezést ért el a lengyel bajnokságon, míg első helyezést a varsói bajnokságon. Nagy nemzetközi karriert jósoltak neki.

Teddy bokszállásban, 1946-47 körül, ismeretlen helyszín, Eleonora Szafran archívumából

Érettségi bizonyítványának megszerzése után (1939) a Varsói Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán tervezte továbbtanulását, mivel művészileg is rendkívül tehetséges volt. Sajnos a második világháború kitörése minden tervét keresztülhúzta. Az első pillanattól fogva aktívan részt vett a harcokban. A Grudziądz-i Lovassági Kiképző Központ kadétjaként részt vett Varsó védelmében. A főváros kapitulációja után nem veszítette el lelkierejét, 1939 novemberében csatlakozott a földalatti Fegyveres Harci Szövetségéhez. 1940 tavaszán sikertelenül próbált csatlakozni a Franciaországban alakuló Lengyel Hadsereghez. Sajnos a magyar-jugoszláv határon elfogták és átadták a németeknek. A muszyna-i, Nowy Sącz-i és tarnów-i börtönökben eltöltött időszak után 1940. június 14-én az első transzporttal az auschwitz-i koncentrációs táborba vitték 728 másik lengyel politikai fogollyal együtt, akik közül alig háromszázan élték túl a háborút. A táborban a 77-es számot kapta, rabszolgamunkára fogták, többek között a kaszáló csapatban és a tábori asztalosműhelyben.

Tadeusz Pietrzykowski csak 1941 márciusában térhetett vissza a ringbe, a szüntelen éhezés és az embertelen munka okozta szörnyű fizikai állapota ellenére. Kiállt a korábbi német középsúlyú bokszbajnok, Walter Düning ellen, akit a tábor egyik legkegyetlenebb kápójának tartottak. „Teddy” ellenfele sokkal zömökebb és körülbelül 30 kilogrammal nehezebb volt. A lengyel azonban nagy elszántságának és kiváló technikai tudásának köszönhetően legyőzte a jól felkészült és jobban táplált ellenfelét. Jutalmul egy plusz adag kenyeret és margarint kapott, valamint könnyebb munkára osztották be.

Így kezdődött Pietrzykowski tábori „sportkarrierje”, aki Auschwitz-ban legalább 40 győztes csatát vívott különböző, sokszor nála jóval nehezebb és erősebb ellenfelekkel. Egy, az édesanyjának küldött kódolt üzenetében azt írta, hogy ő lett az auschwitz-i koncentrációs tábor nehézsúlyú bajnoka, és azzal vigasztalta őt, hogy még a pokolban is helytáll. A németek számára ezek a mérkőzések csak szadista szórakozást és fogadási lehetőséget jelentettek, a foglyok számára pedig a belső ellenállás kifejezését és az ellenség felett aratott szimbolikus

győzelmet. A küzdelmek siralmas körülmények között zajlottak, a fürdőben vagy a tábori konyha közelében, bokszoláshoz leggyakrabban sima munkáskesztyűt használtak. A mérkőzés elvesztése az azonnali halál veszélyével járt. Pietrzykowski valószínűleg csak egy vereséget szenvedett el – a hétszeres holland félnehézsúlyú bajnok, Leen Sanders ellen, akit nem sokkal ezután egy visszavágó keretében le is győzött.

„Teddy” tisztában volt azzal, hogy egyféle gladiátor, és a ringben nem csak a maga, de rabtársai túléléséért is küzd. Megosztotta velük a plusz élelmiszer-fejadagokat, megerősítve őket testben és lélekben, mert mindegyik győzelme reményt adott a túlélésre, visszaadta az eltiport méltóságot és az emberiség megőrzésébe vetett hitet, amitől brutálisan meg akarták őket fosztani. Aktív szerepet vállalt a Katonai Szervezetek Szövetségében – egy tábori ellenállási mozgalomban, amelyet Witold Pilecki százados hozott létre, akivel szorosan együttműködött. Szt. Maximilian Kolbe atyával is tartotta a kapcsolatot, nagy tisztelője volt és megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélynek tartotta.

1943-ban Tadeusz Pietrzykowskit a neuengamme-i koncentrációs táborba deportálták, ahol 1945. március 24-ig tartózkodott. Ebben a táborban körülbelül 20 mérkőzésen indult, hírnevét a német ökölvívó, Schally Hottenbach legyőzésével szilárdította meg; félnehézsúlyú ellenfele, a világ második helyezettje kétszer annyit nyomott, mint ő. Innen a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborba helyezték át, amelyet a britek 1945. április 15-én szabadítottak fel. A táborból való szabadulása után, alig egy hónappal a háború vége előtt, Pietrzykowskinak sikerült csatlakoznia Stanisław Maczek tábornok 1. páncélos hadosztályához, amelyben a katonák sportgyakorlatainak vezetésével bízták meg. 1946-ban visszatért Lengyelországba, és ugyanabban az évben saját súlykategóriájában bajnoki címet szerzett. 1947-ben tanúként vallott Rudolf Höß, az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs tábor parancsnoka elleni perben.

Pietrzykowski csaknem ötéves német koncentrációs táborokban való tartózkodása során lefolytatott küzdelmeinek pontos száma nem ismert. Annyit lehet tudni, hogy legalább 60 mérkőzésen vett részt. A háborús tapasztalatok annyira meggyengítették „Teddy” egészségét és fizikumát, hogy kénytelen volt abbahagyni az aktív sportolást, és fiatal növendékek képzésének szentelte magát. 1959-ben a Varsói Testnevelési Egyetemen szerzett diplomát, ahol edzői, oktatói és testnevelő tanári képesítést szerzett. Ugyanakkor másik szenvedélyének is hódolt: szabad hallgatóként a Varsói Képzőművészeti Egyetem óráit látogatta, képzőművészeti alkotásokat is létrehozott. Szakmailag Bielsko-Biała városához kötődött, itt halt meg váratlanul 1991. április 17-én.

Tadeusz „Teddy” Pietrzykowski nem az egyetlen lengyel ökölvívó volt, akinek tábori ringekben kellet megküzdenie a túlélésért. Közülük nem is ő volt a legsikeresebb, hiszen pályáját a háború derékba törte. A háború kitörésekor nagyobb sikerekkel büszkélkedhetett például a berlini olimpikon, a négyszeres lengyel bajnok Antoni Czortek, aki szintén az auschwitz-i koncentrációs táborba került. Pietrzykowski rendkívülisége az általa megvívott ökölharcok rekordszámában és abban a rendkívüli lelkierőben rejlik, amely lehetővé tette számára, hogy ne csak túlélje a poklot, de rabtársainak is segítsen. Története egy gyönyörű és megindító elbeszélés a hősiességről, bátorságról, helytállásról, szolidaritásról, reményről és szabadságszeretetről, amelyek révén a jó és a szeretet a legtragikusabb körülmények között is győzedelmeskedik a gyűlölet és a gonoszság felett.

Teddy egyenruhában, 1945 körül (a felszabadítás után), Eleonora Szafran archívumából

Teddy a Gellért-hegyen, Budapest, 1947, Eleonora Szafran archívumából

Tadeusz Pietrzykowski szobájában az „Emlékezés Fala” előtt (megtalálható rajta többek között Witold Pilecki lovassági kapitány tábori száma is, a 4859-es), 1980-as évek eleje, Eleonora Szafran archívumából

Tadeusz Pietrzykowski lányával, Eleonorával, 1967, Bielsko-Biała környéke, Eleonora Szafran archívumából

Eleonora Szafran, fotó: Janusz Szafran

Tadeusz Pietrzykowski emlékét lánya, Eleonora Szafran ápolja; a legendás ökölvívó személyének egy könyvet is szentelt: a „Bajnok” című könyv 2021-ben jelent meg a Ringier Axel Springer Polska kiadásában. Reméljük, hogy a Lengyel Intézet erőfeszítéseinek köszönhetően magyar fordításban is megjelenik majd.

Tadeusz Pietrzykowski – A művészlelkű harcos. Válogatás a legendás „Teddy” műveiből.

Tadeusz Pietrzykowski nemcsak remek bokszoló, hanem tehetséges művész is volt.

Köszönjük szépen Eleonora Szafran Pietrzykowskának és a II. Világháború Múzeumának a prezentáció létrehozásában nyújtott segítséget!

Az alábbi link alatt megtekinthető a gdański múzeumban megrendezett „Tadesz Pietrzykowski – a művészlelkű harcos” című kiállítás: https://muzeum1939.pl/tadeusz-pietrzykowski-wojownik-o-duszy-artysty/wystawy/4405.html