Małgorzata Boryczka a kortárs lengyel írók fiatal nemzedékének képviselője. A Sehol regényhősnője gyermekkora fontos helyszínén keresi identitását. A legfontosabb nyom, amelyen elindulhat az, hogy gyerekkorában az őt nevelő nagyapja ecsetet készített a hajából, és azt helyi művészeknek értékesítette. Felnőtt nőként visszatér szülővárosába, hogy felkutassa a hajával festett festményeket, létezése talán egyetlen kézzelfogható bizonyítékait. Vajon rátalálhatunk-e magunkra a múltban kutatva? Hol keressük gyökereinket: adott helyeken, emberekben, esetleg tárgyakban? A Sehol az identitás, a nyelv és az emlékezet kapcsolatát kutatja, a hősnő szemüvegén át tárja fel a múltbeli események és emlékek nyomait, amelyekben nem mindig lehet megbízni.