Könyvbemutató a Lengyel Intézetben – Waldhauser Teréz: Vigyázok a trombitára
Helyszín: Lengyel Intézet (1065 Bp. Nagymező u. 15.)
Időpont: 2026. április 16.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt 2026. április 16-án, a holokauszt magyar áldozatainak emléknapján egy különleges könyvbemutatóra a Lengyel Intézetbe.
A holokauszt-túlélő Waldhauser Teréz posztumusz megjelent visszaemlékezéseiben egy fiatal lány történetét követhetjük végig a harmincas évek végétől a zsidótörvényeken és a deportáláson át egészen a háború utáni újrakezdésig. A szöveg egyszerre különleges dokumentum és megrázó tanúságtétel: tárgyilagos, sokszor szikár hangon, mégis mély érzékenységgel mutatja meg a lágerélményeket, a túlélés morális dilemmáit és az emberi kapcsolatok működését szélsőséges helyzetekben. A történet 1946-ig követi a szerző sorsát, beleértve a hazatérés és az újrakezdés nehézségeit is.
A beszélgetés résztvevői:
– Karsai László történész
– Tóth Gábor Attila jogász, egyetemi tanár, a szerző unokája s egyben a kötet szerkesztője
A beszélgetést vezeti:
– Kárpáti Judit író, újságíró
A szerkesztő, Tóth Gábor Attila a kötetről:
„A nagyanyám hagyta rám ezt a szöveget. Azzal bízott meg, hogy gondoskodjam a közzétételéről. Az élet úgy hozta, hogy a születése utáni századik évben teljesítem a kérését. Az elbeszélésben a szerző alteregója Éva, aki a történet kezdetekor, 1934-ben, tízéves falusi kislány, a történet végén, 1946-ban, a holokauszt túlélője. A szerző a legszemélyesebb, legmélyebb drámát rögzíti kemény tömörségű mondatokban, a lehető legtárgyilagosabban, egyúttal érzékelteti az ország és a világ ügyeit is évszázados történelmi távlatban. A történet azoknak is újszerű lehet, akik már számos, akár világhírűvé vált beszámolót olvastak arról, hogy a zsidókat megbélyegezték, összeterelték, Auschwitzba hurcolták, kínozták, és megfosztották emberi mivoltuktól, mielőtt meggyilkolták őket. Az elbeszélés egy asszimilálódott vidéki gazdálkodó család történetéről tudósít, a társadalom olyan szövetéről, amelyről keveset lehet olvasni. A szerző a zsidótörvények miatt még az érettségi közelébe sem juthatott el, és a túlélésért, a megélhetésért való küzdelem a háború után is felülírta az életpálya kiteljesítésére irányuló ambíciót.
Az elbeszéléshez fűzött utószövegben bővebben szólok Waldhauser Terézről és odaveszett hozzátartozóiról, elmondom a történet csak utóbb megismert részleteit, valamint beszámolok az elbeszélés befejezése utáni történésekről. Letaglózó felismerés volt, hogy mennyi mindent elmulasztottam megkérdezni a nagyanyámtól.”
A történet lengyel vonatkozása, hogy a holokausztot túlélő szerző a háború után Zygmunt Kirschner lengyel menekült katonával kötött házasságot.
Ezzel a programmal egy másik fontos történelmi évfordulóra is emlékezünk:
1943. április 19-én tört ki a varsói gettófelkelés mely az első tömeges megmozdulás volt a náci megszállás ellen Európában.
A felkelés szimbólumai a nárciszok, melyek Marek Edelman felkelő alakjával köthetők össze, aki a Zsidó Harci Szervezet utolsó vezetője volt. Edelman egyike volt a kevés túlélőnek, aki a felkelés évfordulójának napján évről évre nárciszcsokrot helyezett el a gettó hőseinek varsói emlékművénél. Az áprilisban virágzó nárcisz a remény, a méltóság és az emlékezés szimbóluma.
Várunk mindenkit, aki szeretne együtt emlékezni!
