Ma, amikor a Május 3-i Alkotmány jóváhagyásának 230. évfordulóját ünnepeljük, amelyet Stanisław August Poniatowski, az utolsó lengyel király és litván nagyherceg fogadott el, érdemes megjegyezni, hogy alaptörvény vezette be többek között a három hatalmi ágat, valamint  a Köztársaság lakóinak részleges egyenjogúságával módosította a már meglévő államformát.  Az alkotmány Lengyelország I. 1772-es felosztása után ( Ausztria, Poroszország és Oroszország között), a függetlenség megóvásának kifejezőeszközévé vált. 

A Május 3-i Alkotmány az azt kiegészítő 1791. október 20-án jóváhagyott a Két Nemzet Kölcsönös Garanciájával a lengyel és a litván nemzet uniójának megerősítését szolgálta. Az okirat tartalmazza többek között azt a rendelkezést, hogy a Köztársaság összes közös hivatalában a lengyelek és litvánok képviseletének aránya 1:1 kell, hogy legyen. Büszkén megállapíthatjuk, hogy a két nemzet vezetői, a számos különbség ellenére képesek voltak hatékonyan együttműködni a döntő pillanatban. Mindez a ma napig inspirálóan hat Varsó és Vilnius közötti együttműködésre és barátságra.  

 Sajnos azonban az oroszok 1792-es fegyveres beavatkozása miatt az ambíciózus reformtervek, amelyek az új alaptörvény értelmében léptek volna érvénybe, meghiúsultak. A Május 3-i Alkotmány formálisan  1793 novemberében vesztette érvényét, az Oroszország és Poroszország által életre hívott grodnói szejm jóváhagyása által. Ugyanebben az évben e két ország másodszorra is felosztotta Lengyelországot.

Amikor 1795-ben Ausztria, Poroszország és Oroszország immár harmadszorra osztotta fel a Köztársaságot, a lengyel-litván állam több mint 120 évre lekerült Európa térképéről. Ez a nemzetközi jogot sértő aktus végérvényesen csak az első világháború után vesztette érvényét, amikor 1918-ban Lengyelország és Litvánia visszanyerte függetlenségét, mint két szuverén állam.

A függetlenségét visszanyert Lengyelországban a Május 3-i Alkotmány elfogadásának évfordulóját már 1919 óta ünnepelték. A második világháború alatt, a német és orosz megszállás, valamint a kommunizmus idején megszüntették az ünnepet, a legtöbb lengyel számára azonban május 3-a megmaradt ünnepnapnak. A szuverén Lengyel Köztársaságban május 3-a 1990 óta nemzeti ünnep.

A Május 3-i Alkotmány, valamint a Két Nemzet Kölcsönös Garanciája fontos része a több évtizedes lengyel-litván kapcsolatok örökségének. Ma a két ország az Európai Unió és a NATO fórumain történő együttműködésének alapjául szolgálnak.

A közös múlt mellett Lengyelországot és Litvániát számos energetikai és szállítmányozási projekt is összeköti, amelyek egész Európát szolgálják, valamint a világ biztonsága, különös tekintettel a régió biztonságáért tett közös intézkedések.   

A Két Nemzet Köztársaságának örökségére hivatkozva mindkét ország támogatja közös szomszédait: Ukrajnát, mely szuverenitását és területi integritását óvja az orosz agresszióval és megszállással szemben, valamit a fehérorosz nemzetet, amely rászolgált a szabadságra és a demokráciára egy független államban.

Tekintse meg Zbigniew Rau lengyel külügyminiszter és Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter ünnepi köszöntőjét: https://youtu.be/E9BtGAB5Rx8