Az első kulturális együttműködési megállapodást Lengyelország és Magyarország között 1934. október 21-én írták alá Varsóban, a magyar miniszterelnök látogatásának alkalmából. Négy évvel később, 1938. október 31-én a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem lengyel nyelvi lektorát nevezték ki a Lengyel Intézet első igazgatójává. Az Intézet 1939 januárjában kezdte meg működését, hivatalos megnyitójára pedig 1939. május 24-én került sor, a lengyel és a magyar kormány képviselőinek jelenlétében.
A Lengyel Intézet a második világháború kitöréséig a lengyel kultúra, tudomány és nyelv népszerűsítésével foglalkozott. A háború kitörésével azonban minden megváltozott: a Magyarországon menedéket talált, százezres létszámú lengyel civil és katonai menekült hullám új feladatokat rótt az Intézetre. Ettől kezdve a Lengyel Intézet a lengyel emigráció szellemi vezetőinek, valamint a lengyel irodalom, kultúra és művészet kiemelkedő képviselőinek biztonságos találkozóhelyévé vált.
Itt adták ki a lengyel irodalom klasszikusait: Mickiewicz, Słowacki, Żeromski és Wyspiański művei a Lengyel Könyvtár (Biblioteka Polska) című sorozatban jelentek meg, amely összesen több mint nyolcvan kötetet foglalt magában. A Lengyel Intézet a lengyel nyelvkönyvek szerkesztésében is fontos szerepet vállalt, emellett itt szerkesztették a Lengyel Évkönyv (Rocznik Literacki) című folyóiratot is. Az intézmény keretein belül működött a Menekültek Felsőfokú Tanulmányi Intézete is, ahol többek között a neves lengyel író és esszéista, Stanisław Vincenz tanított.
Érdemes hangsúlyozni, hogy a fentiek tekintetében a budapesti Lengyel Intézet egyedülálló intézménynek számított, hiszen egy olyan ország területén működött, amely szövetségben állt Németországgal. A Harmadik Birodalom hatóságai többször is tiltakoztak az Intézet tevékenysége ellen. Ennek ellenére – a magyar kormány támogatásának köszönhetően – a Lengyel Intézet 1944. március 19-ig megszakítás nélkül működhetett.
Az új kormány megalakulása és a háborút követő politikai zűrzavar következtében egy időre megszakadt a lengyel kulturális diplomácia jelenléte Magyarországon. A lengyel könyvtár, a lengyel nyelvoktatás és a lengyel kulturális élet 1951-ben tért vissza Budapestre, Lengyel Olvasóterem néven.
Jelenlegi székhelyünk, a Nagymező utca és az Andrássy út sarkán, 1964 óta ad otthont az intézetnek. Kezdetben Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központként működött (amelyhez egy közkedvelt bolt is tartozott), majd 1994-től ismét Lengyel Intézet néven folytatta tevékenységét.
Bukaresttel és Londonnal együtt a budapesti Lengyel Intézet a világ három legrégebbi lengyel intézeteinek egyike, és egyúttal a külföldön működő legrégebbi lengyel kulturális intézmények közé tartozik. Évről évre folytatjuk gazdag hagyományunkat, hogy a magyar közönségnek bemutassuk mindazt, ami a lengyel kultúrában és művészetben a legértékesebb.
Saját rendezvényeink és helyi partnereinkkel közösen megvalósított projektjeink révén hidakat építünk a lengyelek és a magyarok között. Fesztiválokon, irodalmi bemutatókon és filmvetítéseken veszünk részt, beszélünk a lengyel történelemről, társadalomról és tudományról. Lengyel nyelvtanfolyamokat szervezünk, és támogatjuk a lengyel szakos egyetemi tanulmányokat. Bemutatjuk a mai Lengyelországot, terjesztjük az országra vonatkozó ismereteket, és arra bátorítunk mindenkit, hogy látogasson el Lengyelországba.
Szorosan együttműködünk a Lengyel Köztársaság budapesti Nagykövetségével, a Lengyel Idegenforgalmi Szervezettel, a LOT légitársasággal, továbbá a Wacław Felczak Alapítvánnyal és Intézettel.
Minden kedves érdeklődő – legyen az magánszemély vagy intézmény – jelentkezését szívesen fogadjuk. Minden jó ötletet komolyan megfontolunk, hiszen fontos számunkra, hogy a lengyel–magyar kapcsolatok élőek, dinamikusak és a kor szelleméhez igazodók legyenek. Arra törekszünk, hogy a két ország civil társadalma rendszeresen kapcsolatba léphessen egymással, elősegítve a kölcsönös megismerést és megértést.
