Szereposztás:

Az Anya – Ewa Ziętek

Maksymilian – Łukasz Lewandowski

Leon testvér – Dariusz Kowalski

A Sötét – Michał Chorosiński

Marcin Kwaśny – rendező

A program ingyenes, de részvételi szándékát kérjük jelezze az eszter.felvideki@instytutpolski.org email címen.

 A darab hossza 75 perc, szünet nélkül. (magyar feliratozással)

Az előadás korhatár nélküli.

Az előadásról:

2016-ban volt szt. Maksymilian Kolbe auschwitzi vértanú halálának 75. évfordulója. Ebből az alkalomból hozta létre a Fundacja Między Słowami (Szavak Között Alapítvány) a Fiam Maximilian c. előadást Kazimierz Braun szövege alapján, Marcin Kwaśny rendezésében. Az előadás megvalósításához segítő kezet nyújtottak a Narodowe Centrum Kultury (Nemzeti Kulturális Központ) valamint a szt. Jan Bosko Oratórium Egyesület.

Szt. Maksymilian hőstette, aki az életét áldozta fel egy másik fogoly életéért teljes mértékben megérdemli, hogy a hazafiságról folytatott közéleti párbeszéd témája legyen.

A darab szerzője, Kazimierz Braun szerint szt. Maksymilian élete és műve az értékek, a lélek és a tudomány gazdagsága, az írás gazdag tárháza. Az előadás egyaránt bemutatja szt. Maksymilian bonyolult alakját és a lengyel történelem megpróbáltatásait.

A dráma két idősíkon fut – egy main, amelyben szt. Maksymilian anyja felkeresi a fia celláját a kolostorban valamint a történelmin, amelyben megismerjük fia életének és halálának történetét az auschwitzi koncentrációs táborban. A filozófikai elmélkedések szintjén a dráma a legfontosabb emberi kérdéseket érinti, ezen belül is a hazafiság és a felebarátok iránti helytállást. A dráma egyben szt. Maksymilian Kolbe különleges személyiségének nélyreszántó pszichológiai analízise is.

Az én fiam, Maximilián című darab színrevitelét támogatta Mirosław Bartos atya, a niepokalanówi Ferences Kolostor rendfőnöke (aki meg is hívta az előadást egy vendégjátékra a kolostorba) valamint Piotr Cuber atya, a harmężei Ferences Kolostor rendfőnöke  – itt működik a szt. Maksymilian Központ is.

A darab megvalósításának ötletét odaadással támogatta  az oświęcimi Auschwitz – Birkenau Múzeum igazgatósága is.

Recenziók az előadásról

Az én fiam, Maximilián a Teatr Oratoriumban: Történet a gyengeség leküzdéséről

2017-02-21 13:27 Iwona Burzyńska

A Teatr Oratorium Fiam, Maximilian című előadása nem csupán szent Maksymilian Kolbe élettörténete, hanem elsősorban elbeszélés az élet ellentmondásainak és saját gyengeségünknek legyőzéséről.

A lengyel ferences, misszionárius és vértanú alakja megérdemli a megörökítését és az emlékezetét nem csak a vallási kultusz keretében, hanem a művészi alkotás szintjén is. Maksymilian Kolbe atya, életét adva egy másik fogolyért az auschwitzi koncentrációs táborban bebizonyította határtalan hitét az Isteni Gondviselésben. Ez a hősi tett alkalmat ad arra, hogy közelebbről betekintsünk hősünk életútjába és személyiségébe. Nem lehet letagadni azt, hogy a mai színházi világban nem igazán van helye a spirituális értékekre és a keresztényi gyökerekre nyíltan hivatkozó daraboknak. A Marcin Kwaśny által rendezett Fiam, Maximilian című előadás ragyogóan betölti ezt az űrt.

Egy szent, aki egyáltalán nem volt szentségre ítélve

Kazimierz Braun, a dráma szerzője a lengyel színházi világ legendás alakja már korábban is írt Maksymilian Kolbe atya életéről (Maximilianus és Maksymilian atya cellája). Ezúttal az 1982-ben szentté avatott szerzetes személyiségének pszichológiai analízisére koncentrált. Kolbe összetett alakja kiválóan beleillik a rendkívül bonyolult  lengyel történelem sorába. Életrajzának színházi nyelvre való transzformálása a hazafiság eszméjéről mostanában folyó  társadalmi vita egy soron következő fontos témája lehet. A szentté avatáshoz vezető ellentmondásos útja a mai napig sok ellenkezést és ellenérzést kelt. Az időnként megnyilvánuló egyenesen mániákus szolgálni akarása a Szent Szűz iránt már-már az arrogancia és  az őrület határait súrolja. Egyidejűleg ez megerősít bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy egy halandó, átlagos emberrel van dolgunk, aki úgy, mint mindenki más tévedhet és időnként le is térhet az igazság ösvényéről.

Kazimierz Braun Kolbét, mint egyszerű embert mutatja be, aki harcot folytat a benne lakozó Rosszal. A sors ellentmondásai ellenére soha nem adta fel küldetését, ezzel egyfajta, sajátos csuhába öltözött látnokká vált. Az előadás alkotóinak a szándéka az volt, hogy a nézőkben megerősítse azt az érzést, hogy minden emberi egyedben megtalálhatóak Maksymilian atya szentségének aprócska elemei.

Az odaadó fiú és a hit bajnoka

A dráma alapjául a szent és az édesanyja, Marianna fennmaradt levelezése szolgál. Ezekből megtudhatjuk, milyen különleges kötelék kapcsolta össze kettőjüket. Már a darab elején jól látszik, hogy ez a szoros kötelék milyen hatással volt a Szentanya iránt később érzett intenzív és lángoló  szeretetére. A történet két idősíkon mozog. Egy mai és egy múltbéli síkon.

A mai a fia kolostorbéli celláját meglátogató Marianna Kolbe alakjára fókuszál. Ezt a szerepet két kiváló színésznő játssza: Ewa Ziętek és Halina Łabonarska. A másik, történelmi idősík mintegy visszapörgeti a legfontosabb eseményeket szent Maksymilian életéből és halálából, kezdve a római utazással, a kiadói és missziós tevékenységgel egészen a tábori halálcellában töltött időkig. A fia jelenlétének nyomait kutató anyának segítséget nyújt Leon testvér (Dariusz Kowalski). A főhős szerepében Łukasz Lewandowskit láthatjuk.

Kolbe antiszemita?

A darabban többször megjelenik a két korona motívuma. Ez egyértelmű kapcsolatban áll azzal a látomással, amit főhősünk a pabianicei szt. Mateusz templomban élt át. Később így beszélt erről:

„Kértem a Szűzanyát, hogy mondja meg nekem, mi vár rám… Akkor a Szűzanya megjelent előttem két koronát tartva a kezében: egy fehéret és egy pirosat. Megkérdezte kérem-e ezeket a koronákat; a fehér azt jelenti, hogy megtartom tisztaságomat, a piros pedig, hogy vértanú leszek. Azt mondtam, hogy mindkettőt kérem…”

Az előadás azt a nehéz utat mutatja be, amit a főhősnek kellett bejárnia, hogy eljuthasson az isteni gondviseléssel áldott szentség szintjéig. Bár sokan vádolták antiszemitizmussal, az összegyűjtött tényanyag ezt nem támasztja alá. A hitleri megszállók által üldözött zsidó nemzetiségű szökevények bújtatásában nyújtott segítsége inkább szeretetéről és a lelki támogatásadás belső szükségletéről adnak tanúbizonyságot, mint bosszúvágyról és gyűlöletről.

Egy darab, amely reményt nyújt

A Kolbe agyában és szívében dúló metafórikus harcnak igen fontos szereplője a darabbéli Sötét, akit  Ksawery Szlenkier alakít kiválóan. A rossz szellem megpróbálja a bizonytalanság és kétkedés magjait elvetni a vértanú által kiválasztott eszmék helyességét illetően. A mai világ kísértései igazából csak erősítik akaratát és előkészítik őt a Sátánnal való végső összecsapásral. A Fiam, Maximilian a valóságban nem csak egy szent története, hanem mindenekelőtt elbeszélés az élet ellentmondásaink valamint saját gyengeségeink feletti győzedelmeskedésről. Ha Maksymilian atyának sikerült győztesen kikerülnie az alázat és a gőg konfliktusából, akkor mindannyian találhatunk magunkban annyi erőt, hogy legyőzzük a bűnös természetünket. Kazimierz Braun darabja megnyitja az utat a katolikus kezdeményezések előtt és újra meghívja Istent a színházba, aki ezúttal nem csak egy vendég , hanem az egész előadás házigazdája is.

Az én fiam, Maximilián című darab premierje (rend. Marcin Kwaśny) 2016 október 25-én volt a Teatr Oratoriumban.