A 2015-ÖS ÉV, WITKACY SZÜLETÉSÉNEK 130. ÉVFORDULÓJA

A kiállítás anyagául Stanisław Ignacy Witkiewicz 40 legjobb és leginkább megcsodált fotográfiáját válogattuk össze, amelyek bekerültek a fényképezés történetébe. 20 fotó 1914 előtt készült, a másik 20 pedig a két világháború közötti időszakban.

A korai képek között találhatók a leginkább ismert önarcképek valamint a közeli családtagok és barátok fényképei. Ezek egy része szűk keretek közé zárt arcokat mutat be, ez a kompozíciós technika igen jellemző Witkiewiczre. Korábban a fotóművészetben senki sem használta ennyire következetesen ezt a módszert, amit close-up-nak nevezünk és azóta is használatos a filmkészítésben. Witkiewicz ilyen típusu close-up-jai nemcsak újító jellegűek voltak, de hihetetlenül „metafizikus” arckifejezést is kölcsönöztek a fényképezett személyeknek.

A két világháború közöti időszakban készült képeken Witkacy egészen másként gondolkodott a művész, egyszersmind a fotográfus szerepköréről. A művek különböző – gyakran a barátok segítségével kreált – színházával rokon szellemű parateátrális helyzeteket, performanszokat, „kigondolt” jeleneteket dokumentálnak. Ezekre jellemzőek a misztifikáció, az abszurd és a groteszk jegyei, amit gyakran a szürrealista és dadaista valóságészleléssel hasonlítanak össze.  

Stefan Okołowicz, 2014

A barátok és ismerősök visszaemlékezéseiben Witkiewicz mint egy őrült alak jelenik meg, aki egyben nehéz ember is… és nem mindig szimpatikus. Az bizonyos, hogy hatalmas humorérzékkel rendelkezett és lebilincselő szónok volt, aki gyakran sértődékeny is volt és kegyetlen, főleg azokkal szemben, akik nem nagyon „vásárolták meg” az ő vicceit.