Diplomácia háború idején címmel online történelmi vetélkedőt szervezünk. Ha szereted a történelmet, és kíváncsi vagy a II. világháború idején komoly kihívások előtt álló lengyel diplomácia történetére és felelősségteljes szerepvállalására, próbára teheted ismereteidet.
A vetélkedő során honlapunkon összesen 24 alkalommal teszünk közzé a lengyel diplomácia történetét bemutató szöveget, amelyet egy-egy kérdés követ majd. A helyesen válaszolók közül minden alkalommal könyvnyereményt sorsolunk ki, közülük kerül majd ki a játék főnyertese, aki igazán értékes könyvcsomaggal gazdagodhat.
Reméljük felkeltettük az érdeklődésedet és a játékosok között üdvözölhetünk!
Olvasd el a szöveget, és felelj a kérdésre!
18. A Karski-jelentés
A II. világháború lengyel diplomáciájának történetében kivételes helyet foglal el a zsidó származású lengyel állampolgárok számára nyújtott segítségnyújtás. Közülük keveseknek sikerült elhagynia az országot a szeptemberi menekülthullámmal. A Harmadik Birodalom által megszállt területeken a zsidókat megfosztották állampolgári és emberi jogaiktól, gettókba kényszerítették, a megkülönböztető jogszabályok megsértésekor szigorú büntetéssel sújtották őket, állandó fenyegetettségben éltek. 1941-től módszeresen irtották őket, az európai zsidóság teljes megsemmisítését célzó 1942-es náci tervben foglaltak alapján. 1945-ig kb. 3 millió lengyel zsidó vesztette életét a német megsemmisítő táborokban és gettókban. 100 és 300 ezer közé tehető azoknak a zsidóknak a száma, akiket 1939-1941 között a Szovjetunió mélyére deportáltak a lengyel lakossággal együtt.
A megszállt Lengyelország zsidó lakosságának történetében különösen fontos szerepet töltött be Jan Karski, aki 1939 szeptembere előtt – még mint Jan Kozielewski – a londoni Főkonzulátuson kapott állást, a szakmai gyakorlat elvégzése után pedig a központi Külügyminisztérium állandó munkatársa lett. Szerepet vállalt földalatti mozgalmakban, a Honi Hadsereg Főparancsnoksága Propaganda és Információs Iroda dolgozója volt. Külügyi futárként számos utat tett meg Lengyelország, Franciaország és Nagy-Britannia között. Ő értesítette először a világot a Holokauszt borzalmairól. 1942-ben a londoni lengyel emigráns kormány, majd az egész világ előtt ismertette egy szemtanú részletes beszámolóját. 1943 júliusában F. D. Rooseveltnek, az Amerikai Egyesült Államok elnökének is átadta beszámolóját. A világhatalom vezetőjének Karski akkor ezt mondta: „Amennyiben a németek nem változtatnak a zsidó lakossággal szemben gyakorolt módszereiken, és a szövetséges hatalmak nem avatkoznak közbe – legyen szó akár nyomásgyakorlásról, vagy más jellegű beavatkozásról, amennyiben nem áll elő váratlan helyzet, úgy másfél év múlva, a velünk együttműködő földalatti zsidó mozgalmakban aktív személyeken kívül, a zsidóság Lengyelországban megszűnik létezni.” Karski tudósítása egy 1942. december 10-én kelt kormányzati feljegyzés alapjául szolgált, amit az ENSZ 26 országának kormánya fogadott el. A feljegyzés később a Külügyminisztérium által kiadott „The Mass Extermination of Jews in German Occupied Poland” című brosúrában jelent meg.
Ahhoz, hogy Karski értesíteni tudja a világot a Holokauszt borzalmairól, előbb információkat kellett szerezni arról, mi folyik a koncentrációs táborokban. Ezt a feladatot Witold Pilecki lovassági kapitány önként vállalta, aki egy varsói utcai razzia alkalmával hagyta, hogy a németek elfogják. Miután Auschwitzba szállították, 1940 októberétől küldte onnan jelentéseit Varsóba, amelyeket aztán 1941 márciusától a lengyel ellenállás a brit kormánynak is eljuttatta.
A mai kérdés: Milyen álnév alatt tartóztatták le a németek Witold Pileckit, és milyen számot tetováltak a karjára Auschwitzban?
A mai nyereménykönyv: A Varsói Felkelés – fotóalbum
A válaszokat augusztus 12-ig, délután 13 óráig várjuk a budapeszt@instytutpolski.org e-mail-címre. A nyertest e-mailben fogjuk értesíteni.
Sok sikert kívánunk!