Amikor 1918-ban újjászületett a független Lengyelország, létezését Szovjet-Oroszország fenyegette, amely a népek önrendelkezését hirdetve a valóságban erőszakosan a világra akarta kényszeríteni a totalitárius kommunista ideológiát. Lengyelország az első lépést jelentette volna a további terjeszkedésben.
A lengyel hadsereg győzelmével befejeződött 1920-as Varsói Csata nem csak Lengyelország, de egész Európa sorsát eldöntötte 1920 augusztusában. Ez nem csak a Vörös Hadsereg kudarcát jelentette, de a „proletár világforradalom” fegyveres elterjedését, az európai népek szovjetizációját is megállította. A Lengyel Hadsereg elszántságával és következességével, a főparancsnokság tehetségének köszönhetően megmentette akkor Európát az újabb háborús tűzfészek kialakulásától. Az 1919-1920-as lengyel-bolsevik háború veszteségei azokban az időkben nagynak számítottak: 100 ezer halott és eltűnt áldozat valamint még egyszer ennyi sebesült.
A lengyel fővárosra zúduló bolsevik hadak támadásának visszaverése döntő fordulatot jelentett Lengyelország és más újonnan létrejött közép-európai nemzetállam függetlenségének megszilárdításában. Elhárította a versailles-i rendszer összeomlását és lehetőséget adott Európának a békés nemzetközi életkörülmények megteremtésére.
A Varsói Csata egyetemes üzenetet hordoz a diktatúrák elleni fellépés szükségességéről és a szabadság védelmére tett önfeláldozás eredményességéről.
Lord Edgar Vincent D’Abernon, egy angol diplomata, a varsói Szövetségesek Missziójának tagja és az 1920 augusztusi események szemtanúja írt erről a Világtörténelem tizennyolcadik döntő csatája. Varsó 1920 (The Eighteenth Decisive Battle of the World. Warsaw, 1920) című könyvében. Ezeket a szavakat használta: „ A mai civilizáció története kevés olyan eseményt ismer, amelynek nagyobb jelentősége lenne az 1920-as Varsói Csatánál. Nem ismer viszont egyet sem, amelyet ennyire alábecsülnének”.
Magyarország segítsége Lengyelország részére a lengyel-bolsevik háború idején
Magyarország az egyike volt azoknak az államoknak, amelyek gyakorlati katonai segítséget nyújtottak Lengyelországnak a lengyel-bolsevik háború ideje alatt. Már 1918 novemberében több tucat magyar, a Lengyel Légió volt katonái jelentkeztek a lengyel hadseregbe.
1920. július 8-án Sréter István, Magyarország honvédelmi minisztere utasítást adott, hogy a magyar hadsereg tartalék lőszereit adják át Lengyelországnak. Teleki Pál kormánya a saját költségén szállíttatott Lengyelországba több millió töltényt, tíz-egynéhány ezer tüzérségi lövedéket és karabélyt valamint több száz tábori konyhát. 1920 júliusában Magyarországon keresztül kb. 400 szállítmány haladt át Lengyelországba hadianyagokkal megrakva a nyugati országokból. 1920 augusztus 12-én, amikor elkezdődtek a harcok Varsóért Magyarország vasúton 22 millió Mauser típusú karabély töltényt küldött.
Illik külön kiemelnünk a magyarok részvételét a háborúban, a lengyel hadsereg kötelékében. Már 1918 novemberében több tucat magyar, a Lengyel Légió volt katonái jelentkeztek a lengyel hadseregbe, többek között: Smazsenki Ferdinánd ezredes (később a Taróczy nevet használta), Subik Károly atya, Hunyadi Miklós hadnagy, aki a Varsói Csatában tanúsított bátorságáért a Virtuti Militari hadi érdemrend ezüst keresztje kitüntetésben részesült. Somssich Gobert József a 10. Litván Ulánus ezred lovassági alhadnagya, akit háborús érdemeiért ezredesi rangba léptettek elő. A Lengyel Hadsereg soraiban szolgáltak még többek között: Rátz Kálmán lovassági alhadnagy, Issekutz Jenő ezredes és Buol Artúr alezredes, aki 1920 októberében esett el. Kitüntette még magát a harcokban egy légiós, Lipcsey-Steiner Mihály őrnagy is. Az 1920 májusi kijevi hadjárat idején súlyos sebet kapott Klemens Rudolf, aki a háború után a Lengyel Hadsereg vezérkari tisztje volt. A lengyel-magyar fegyverbarátság jelképe Korompay Emánuel százados, aki a háború után Lengyelországban maradt. 1939-ben mozgósították és szovjet hadifogságba került. 1940 áprilisában Harkovban végezték ki. Emléktábla emlékeztet személyére a Rektori Házon, amelyben a háború előtt a Varsói Egyetem Magyar Filológiai Tanszéke kapott helyet. A Lengyelországnak nyújtott 1920-as magyar segítségre emlékezve 2011 március 22-én emléktáblát avattak a varsói Fővárosi Helyőrség parancsnoki épületének falán.
A Varsói Csatában a lengyel oldalon több száz magyar önkéntes harcolt.
Fotó: Taróczy Nándor tábornok, a Nyugat-Európából Lengyelországba szállított hadianyag szállítmányok ötletadója, forrás: Dwa bratanki. Dokumenty i materiały do stosunków polsko-węgierskich 1918-1920, wybór i oprac. E.L. Varga, Warszawa 2016, s. 760. A fénykép a szerző és Taróczy Nándor családja engedélyével került felhasználásra.
