30.06.2016 - 18.08.2016 Kiállítás, Program

POP-OS 🗺

Van-e annak bármiféle kuriozitása, ha egy bő fél évszázados stílustörténeti irányzatot idéz meg egy kiállítás? Vajon el tudnánk-e képzelni a mai, kortárs vizuális kultúrát a pop art nélkül? Ha ebből az irányból aktualizáljuk jelen tárlatot, több mint elgondolkodtató, hogy a pop art vizuális kánonja milyen szinteken kapcsolódik a mindennapokhoz. Jelen kiállítás számos példát kínál arra, ahogyan ez a vizuális nyelvkészlet ma is tettenérhető: a képépítés logikájában, a kifejezés társadalmi-kulturális beágyazottságában, motívum- és szimbólumhasználatában, mediális érzékenységében, ikonográfiájában.

Kiállítás megnyító juniús 30-án 19.00 órakor a LATARKA Galériában

Művészek: Ádám Zoltán, Bajor Zita, Bánki Ákos, Biacsics Renáta, Bóbics Dia, Ezer Ákos, Gnandt Ferenc, Hack Ferenc, Herczeg László, Illyés Attila, Khoór Viola, Kiss Viktória, Knyihár Amarilla, Kolozsvári Vica, Korányi Barna, Korodi Luca, Kovács Kristóf, Lengyel András, Losonczy István, Menyhárt Norbert, Mothokgo Ronald, Nagy Zsófia Magdolna, Ódor Bence, Poroszlai Eszter, Ráskai Szabolcs, Sarkadi Péter, SILAGI, Szabó Barbara, Szerdi Gábor, Szentgróti Dávid, Tollas Erik, Tolvaly Ernő, Törteli Lilla, Veres Balázs, Zsinka Felicia

Van-e annak bármiféle kuriozitása, ha egy bő fél évszázados stílustörténeti irányzatot idéz meg egy kiállítás? Vajon el tudnánk-e képzelni a mai, kortárs vizuális kultúrát a pop art nélkül? Ha ebből az irányból aktualizáljuk jelen tárlatot, több mint elgondolkodtató, hogy a pop art vizuális kánonja milyen szinteken kapcsolódik a mindennapokhoz. Jelen kiállítás számos példát kínál arra, ahogyan ez a vizuális nyelvkészlet ma is tettenérhető:  a képépítés logikájában, a kifejezés társadalmi-kulturális beágyazottságában, motívum- és szimbólumhasználatában, mediális érzékenységében, ikonográfiájában. A pop artra kevésbé jellemző az az analitikus gondolkodás, mely a konstruktivista hagyomány sajátja; nem bontja alapelemeire, alapstruktúráira a valóság jelenségeit, hogy ebből újra felépítse a maga ideális képarchitektúráját. A pop artnak ennél sokkal frivolabb, lazább képalkotói eljárásmód az ismérve; kollázsszerűségét az ötvenes-hatvanas években bekövetkező vizuális paradigmaváltásnak köszönheti. Az ekkortájt robbanásszerűen bekövetkező képdömpingre reflexszerű válaszok születtek: nincs idő, mód a mélyebb analízisre, csupán a probléma exponálására. Az expozíció azonban egy mediális kontextusváltást is jelent, ahol az alkotó kiragadja – felnagyítja, s egyúttal rekontextualizálja – az adott képtárgyat ebből a túlburjánzó vizualitásból. Ez az ikonográfiailag is értelmezhető eljárásmód a képi elemek narratíváját is koncentráltabbá, fókuszáltabbá teszi; azaz az egyes jelentésbeli tartalmak relativizálását, dekonstruálását is elősegíti. Ez a pop art konceptuális értelemben vett egyik legfontosabb hagyatéka. A kultúra vizuális fordulata egy olyan kiterjesztett képfogalmat is jelent, ahol a valóság jelenségeit képkét, imaginárius eseményekként foghatjuk fel. A pop art sarokkőnek számít ebben: hipertxtuális, intermediális kalandozásai, kérdésfelvetései, társadalomkritikája nélkül nehezen képzelhető el a neoavantgárd mediális expanziója is. Az itt látható művek hol szorosabban, hol igen áttételesen kapcsolódnak a pop art irányzatához. Az egyes műveken tudatosan-, vagy gesztusszerűen kiragadott képfragmentumok; felnagyított, rekontextualizált kulturális szignálok, kolázsszerű idézetek, új környezetbe helyezett képi-narratív elemek szerepelnek. A kiállított munkák egy része olyan médiaszövegekhez nyúl, melyek a mindennapok kultúrájának különféle fogyasztói mintázataiból származnak. Ugyanaz az eljárásmód jelenik meg, mint a klasszikus pop artban, csak a feldolgozás módjában, minőségében, az exponált társadalmi helyzet, konfliktusok mélységében van számottevő eltérés. Más munkáknál ez az eljárásmód különböző stílusidézetek, kifejezésminták kapcsán ragadható meg: egyes képi elemek, szimbólumok kihangsúlyozásában, felnagyításában és emblematikus használatában. Ahol a téma sajátos képtörténeti utalást, asszociatív kapcsolatot jelent korabeli művekkel, stílusokkal. S akadnak képek, alkotók, ahol ez a kapcsolódás teljesen szubjektív, nehezen megragadható – ami a hasonló jellegű tárlatoknál teljesen természetes. Ez a kavalkád mindenképpen jót tesz a kiállításnak, hogy nem olyan szigorú, skurpkulus kérdésként van jelen a felvetett probléma. Milyen kellemetlen is lenne megannyi Johns, Warhol, Lichtenstein vagy éppen Oldenburg, Hamilton és Indiana epigonnal találkozni. Ez a keretezettség segít elhelyezni, kontextualizálni, másfelől fókuszáltasbbá tenni jelen kiállítás valódi kérdésfelvetését: van-e aktualitása ma a pop artnak a művészetben? //Írta: Dobovoczki Attila //

Kiállítás megtekinthető augusztus 18-ig

Kurátorok: Tolvaly Orsolya, Ádám Zoltán, Bánki Ákos
Andrássy út 32.

https://www.facebook.com/events/1088917207850096/

from to
Scheduled Kiállítás Program
Map