17.05.2019 Hírek

A Monte Cassinó-i csata 75. évfordulója

A Monte Cassinó-i csata a lengyel mártíromság és önfeláldozás, de mindenekelőtt a világ más, nácizmussal harcban álló nemzeteivel való szolidaritás bizonyítéka.

2019. május 17. (péntek)

„A feladat, amely nekünk jutott, híressé teszi a lengyel katonákat szerte a világon” – a Monte Cassinó-i csata 75. évfordulója

Az egyik legfontosabb és legelkeseredettebb a II. világháború kimenetelét meghatározó ütközetek közül – a Monte Cassinó-i csata volt, amely a 2. Lengyel Hadtest győzelmével zárult. Ez a szövetséges erők által kezdeményezett negyedik roham volt az olaszországi Monte Cassino hegyén található bencés kolostort felügyelő német egységek ellen. A lengyelek győzelme megtörte a német védelmi vonalat és utat nyitott a Szövetségeseknek Róma felszabadításához.

A Monte Cassino hegy és a rajta található bencés kolostor kulcsfontosságú volt a német védelmi rendszer, az ún. Gustav-vonal szempontjából. 1944 első felében a német egységek, melyek a megerősített kolostort felügyelték minden nehézség nélkül verték vissza a szövetséges erők támadását, és az ezt követő amerikai, brit, francia, kanadai, dél-afrikai, új-zélandi és indiai támadások sem jártak sikerrel.

A negyedik rohamban – Władysław Anders tábornok parancsára a 2. Lengyel Hadtest vett részt, melyet 1943 és 1944 fordulóján helyeztek át Olaszországba. Május 11-én Anders tábornok történelmi parancsot adott ki a 2. Hadtest katonáinak:

„Katonák!
A feladat, amely nekünk jutott, híressé teszi a lengyel katonákat szerte a világon. Ezekben a pillanatokban ránk gondol és velünk érez majd az egész nemzet, elesett fegyvertársaink tartsák bennünk a lelket! Oroszlánszív lakozzék bennünk!
Katonák! A bandita németek támadásáért Lengyelország ellen, azért, amiért a bolsevikok felosztották Lengyelországot, a több ezer meggyilkolt és megkínzott húgunkért, fivérünkért, a Németországba hurcolt, rabszolgává tett lengyelekért, a balsorsba, szerencsétlenségbe, szenvedésbe taszított országért, azért, hogy bujdosóvá tettek bennünket, az Isteni Gondviselésbe vetett hitünkért keljünk most fel Isten, Becsület, Haza szent jeligéivel a szánkon!”

A német hadosztály általi első két vihar ellenére, közel egy héten át tartó, rendkívül véres harcok árán, 1944 május 18-án a német ellenállást megtörték, a kolostort pedig elfoglalták. Monte Cassino hegyén már aznap délután kitűzték a fehér-piros győztes lobogót. Az összecsapásokban 923 lengyel katona esett el, 2931 sebesült volt, és 345-en voltak, akik sohasem kerültek elő. 

A Monte Cassinó-i csata a lengyel mártíromság és önfeláldozás, de mindenekelőtt a világ más, nácizmussal harcban álló nemzeteivel való szolidaritás bizonyítéka. A II. világháború kimenetele szempontjából döntő lengyel győzelem emlékeztette a nyugati vezetőket Lengyelország függetlenségének visszaállítására, akkor, amikor a Szovjetunió már a lengyel területek több mint a felét elfoglalta. Később kiderült, hogy amíg a lengyel katonák harcoltak Monte Cassino-ért Lengyelország háború utáni sorsáról az 1943-as teheráni konferencián Sztálin, Roosevelt és Churchill már döntöttek, mely döntést később a jaltai konferencia pecsételt meg. 

Még az ostrom alatt megszületett a döntés arról is, hogy temetőt építenek majd a csatában elesett lengyel katonáknak. Ma a Monte Cassinó-i háborús temető az egyik legfontosabb lengyel nekropolisz.

A varsói Ismeretlen Katona Sírjának emléktáblája, illetve a krakkói Ismeretlen Katona emléktábláján található sírfelirat őrzik a Monte Cassinó-i csata emlékét. 1999-ben, Varsóban, a Władysław Anders utca és a Krasiński park szomszédságában avatták fel a történelmi ütközetben részt vett lengyel hősök emlékművét.

Scheduled Hírek