Diplomácia háború idején online történelmi vetélkedő
Tudj meg többet a lengyel diplomácia történetéről és nyerj!
Diplomácia háború idején címmel online történelmi vetélkedőt szervezünk. Ha szereted a történelmet, és kíváncsi vagy a II. világháború idején komoly kihívások előtt álló lengyel diplomácia történetére és felelősségteljes szerepvállalására, próbára teheted ismereteidet.
A vetélkedő során honlapunkon összesen 24 alkalommal teszünk közzé a lengyel diplomácia történetét bemutató szöveget, amelyet egy-egy kérdés követ majd. A helyesen válaszolók közül minden alkalommal könyvnyereményt sorsolunk ki, közülük kerül majd ki a játék főnyertese, aki igazán értékes könyvcsomaggal gazdagodhat.
Reméljük felkeltettük az érdeklődésedet és a játékosok között üdvözölhetünk!
Olvasd el a szöveget és felelj a kérdésre!
1. A szerződések ereje
Bíztunk a szövetségesekben. Lengyelország a szerződések erejébe vetett hittel lépett a háború időszakába, amelyet európai partnereivel kötött már a huszas évek elejétől. Ezek közül a megállapodások közül a legkorábbi az 1921. február 19-i lengyel-francia szerződés volt. Az Aristides Briand és Eustachy Sapieha külügyminiszterek által Párizsban aláírt szerződés a fiatal lengyel állam számára a pozícióját stabilizáló tényező volt az esetleges Németország irányából érkező veszéllyel szemben. A hozzátartozó titkos katonai egyezmény megelőlegezte, hogy a német agresszió esetében mindkét ország „hatékony és gyors segítséget nyújt” egymásnak. A lengyel-román védelmi szövetségi egyezmény, mely Bukarestben került aláírásra két héttel később és 1926-ban meghosszabbításra került, Lengyelországot és Romániát a kölcsönös védelemre kötelezte bármilyen külső támadás esetén.
A Szovjetunió, bár nehéz Lengyelország szövetségesének nevezni, az 1932. július 25-én kelt meg nem támadási szerződés aláírója volt, melyben mindkét ország „lemondott a háborúról, mint a nemzetpolitika eszközéről a kölcsönös kapcsolataikban és kölcsönösen vállalták, hogy tartózkodnak minden agresszív fellépéstől vagy egymás elleni támadástól”. 1934 májusában a meg nem támadási szerződés meghosszabbításra került 1945. december 31-ig. Érvényben volt tehát 1939. szeptember 17-én, amikor a Szovjetunió csapatai Lengyelország keleti részére beléptek. A háború kirobbanása előtt Lengyelország biztonsága érdekében kulcs szerepe lett volna a lengyel-brit kölcsönös segítségnyújtási szerződésnek, mely 1939. augusztus 25-én került aláírásra sietős tárgyalás során a lengyel-német kapcsolatok növekvő konfliktusokkal teli időszakában. A megállapodás szerint a német agresszió esetében azonnali katonai segítségnyújtást biztosított volna az aláírók között.
A hitszegő szövetségeseinkkel ellentétben magyar barátainkra a legdrámaibb helyzetekben is számíthattunk.
A mai kérdésünk: Ki volt a budapesti lengyel követ 1936 és 1941 között?
A mai nyereménykönyv: Gerencsér Tibor, Ellentétek vonzásában. Lengyel-magyar diplomáciai kapcsolatok a XX. század első felében
A válaszokat május 9-ig, 14 óráig várjuk a budapeszt@instytutpolski.org e-mail-címre. A nyertest e-mailben fogjuk értesíteni.
Sok sikert kívánunk!
