Az ismeretterjesztő FB kampányunkhoz egy izgalmas nyereményjáték is fog társulni, érdekfeszítő feladatokkal és értékes díjakkal. A résztvevők többek között Maria Zima „Magyar katonák és a varsói felkelés” című könyvére is szert tehetnek a Hadtörténeti Intézet és Múzeum által támogatott sorsoláson. Azon kedves olvasóink, akik nem járnak szerencsével, az említett kiadványt az alábbi e-mail-címen rendelhetik meg: webmaster@mail.militaria.hu

Maria Zima (szül. 1989) – történész, a Nemzeti Emlékezet Intézetének munkatársa – az 1939 – 1945 között a lengyel területeket megszálló hatalmak által gyakorolt terror kivizsgálására felállított bizottság tagja.

Történelem szakot végzett a varsói Stefan Wyszyński bíboros Egyetemen, valamint posztgraduális képzésen vett részt a Varsói Gazdasági Főiskolán, ahol nemzetközi tanulmányokat folytatott. 2014-ben a magyar Honvédelmi Minisztérium tudományos munkatársa volt. Kutatásának fő területe a lengyel-magyar kapcsolatok, különös tekintettel a II. világháború időszaka. A „Magyar katonák és a varsói felkelés” című könyv szerzője (magyarul 2018-ban jelent meg), a „Lengyel-magyar kapcsolatok a II. világháború időszakában” című konferenciaanyag társszerkesztője. Számos tudományos és ismeretterjesztő cikk szerzője, dokumentumfilmek konzultánsa.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 1. rész

1944. július 27. – Közvetlenül a Varsói Felkelés kirobbanása előtt magyar csapatok sorakoznak fel Varsó közelében.

1944. július végén a Varsó körüli területekre közel 30.000 olyan magyar katona érkezik, aki tavasszal, a keleti fronton a német hadsereg oldalán a szovjetek ellen harcolt. Magyarország, a Harmadik Birodalommal kötött szövetség ellenére, a háború kezdetétől jó viszonyt ápolt a lengyelekkel. Nem csupán, hogy nem üzent hadat Lengyelországnak, hanem jóindulatát fejezte ki a lengyelek iránt, erről tanúskodnak többek között Teleki Pál miniszterelnök lépései.

Mindeközben a Varsót megszálló német hatalmi szervek 100.000 embert kényszerítenek erődítési munkák végrehajtására. A parancsot bojkottálják, ami jelzésértékű a Honi Hadsereg vezetői számára, és a németek elleni felkelésre készülő lengyel csapatok mozgósítását szolgálja. A II. világháború éveiben Lengyelország kétszeresen is megszállott ország volt: a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió által egyaránt. Az összenemzeti felkelést a „Vihar” hadművelet (Akcja Burza) részeként tervezték meg. Annak ismeretében, hogy az NKVD letartóztatta a Honi Hadsereg azon osztagait, melyek részt vettek az „Ostra Brama” hadműveletben, melynek Wilno német megszállás alóli felszabadítása volt a cél, a Varsói Felkelés kirobbantásának az is célja volt, hogy a lengyel kormány legitimitást kapjon a Varsóhoz közeledő Vörös Hadseregtől. Annál is inkább, mivel 1944. július 21-én Sztálin utasítására létrejött a Nemzeti Felszabadítás Lengyel Bizottsága (Polski Komitet Wyzwolenia Narodowego) elnevezésű bábintézmény, mely a lengyel területek közigazgatását volt hivatott átvenni.

Az „Ostra Brama” hadművelet során a Vörös Hadsereg eleinte támogatta a Honi Hadsereg katonáit, Wilno megszerzése után azonban a szovjetek mindannyiukat letartóztatták.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 2. rész

1944. július 29. – A lengyelek és a Varsó felé tartó magyar katonák első kapcsolatfelvételei

A Varsóba érkező Jan Nowak-Jeziorański, az emigráns lengyel kormány követe, arról tájékoztatja a Honi Hadsereg Főparancsnokságát, hogy amennyiben kitör a felkelés, Varsó egyedül marad. Sem a szövetségesek segítségére, sem az eredetileg a megszállt Lengyelországot a harcokban támogató, Stanisław Sosabowski dandártábornok által vezetett, Angliában megalakult 1. Önálló Ejtőernyős Dandár segítségére nem lehet számítani. 

Mindeközben a Varsó közelében állomásozó magyar osztagok egy részét azzal a céllal csoportosítják át, hogy a német hadsereg oldalán felvegyék a harcot a Vörös Hadsereg ellen. 1944. július 25 – augusztus 8. között Varsó külterületén páncéloscsata zajlik. Ez a csata azonban még nem a végleges, a magyar huszároknak pedig még fontos szerepük lesz a szovjetek elleni ütközetekben.

Tudtad, hogy a barokk stílusban megépített varsói Szász-palotát a Varsói Felkelés leverése után felrobbantották a németek? Vagy, hogy a 19. század első felében a Chopin-család a palota alagsorában kialakított lakások egyikében élt?

Miután 1918-ban Lengyelország újra független állammá vált, az épület a Lengyel Hadsereg központi székhelye lett. A második világháború idején a Szász-palotát a Wehrmacht foglalta le, de a felkelés leverését követően, 1944 decemberében a náci megszállók elpusztították az épületet. A bontást csak a központi, klasszicista oszlopsor egy szekciója élte túl, mely az Ismeretlen Katona Sírjának emlékhelye.

• 

• 

• 

• 

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 3. rész

1944. július 31. – Lengyel-magyar katonai együttműködés a Varsói Felkelés kirobbantása előtt

Amint megjelentek a németek által megszállt lengyel területeken a lengyelekkel szimpatizáló magyar katonák, a lengyel-magyar együttműködés különféle formája vette kezdetét. A magyarok nem csupán a Honi Hadsereggel működtek együtt, és álltak át annak soraiba, hanem más lengyel alakulatokba is dezertáltak, mint például a Paraszt Zászlóaljba (Bataliony Chłopskie) 1944. július végén, Łosiceben.  

Megszületik a döntés a Varsói Felkelés kirobbantásáról, melyet másnap 17 órára terveznek. A parancsot Tadeusz Komorowski „Bór” tábornok, a Honi Hadsereg főparancsnoka adja ki Antoni Chruściel „Monter” ezredesnek, a Varsói Kerület parancsnokának. 

• 

• 

Tudtad, hogy Tadeusz Bór-Komorowski tábornok, a Honi Hadsereg főparancsnoka 1895-ben az Osztrák-Magyar Monarchia területén, a galíciai Chorobówban született? A tábornok 18 évesen lépett be az osztrák-magyar hadseregbe. 1918 óta aktívan harcolt az újjászületett Lengyelország függetlenségéért, érdemeiért a lengyel-bolsevik háborúban a legmagasabb katonai kitüntetésben részesült. A Varsói Felkelés után az angliai lengyel hadsereg parancsnoka, majd az emigráns lengyel kormány miniszterelnöke volt.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 4. rész

1944. augusztus 1. – kitör a Varsói Felkelés

76 évvel ezelőtt, 1944. augusztus 1-jén, 17 órakor (az ún. „W órában”) Varsóban kitör a felkelés, amely – a németek megsemmisítő katonai túlereje ellenére – 63 napig tart.

A németek elleni harcra kb. 50 000 felkelőt mozgósítottak. Az ötéves megszállással megsanyargatott civil lakosság támogatja a harcokat. Elkeseredett csata folyik Varsóért.

A magyar parancsnokság megtagadja a harcot a lengyelek ellen, a honvéd csapatokat tehát a németek Varsó külső területeire vonják vissza, ahol azok megkezdik a felkelők és a civil lakosság számára a segítségnyújtást és a támogatást.

Tudtad, hogy mit szimbolizál a Harcoló Lengyelország horgony alakú emblémája? A P (mint Polska = Lengyelország) és W (mint Walcząca = Harcoló) betűkből álló jel reményt szimbolizált Lengyelország függetlenségének visszaszerzésére a II. világháború alatt. Életüket kockáztatva, ezt a szimbólumot rajzolták a lengyelek a német megszállás alatt lévő városok falaira és járdáira.

A Harcoló Lengyelország horgony alakú jelképe 1942. március 20-án jelent meg először Varsó utcáin, miután a Honi Hadsereg Tájékoztató és Propaganda Irodája egy konspirációs pályázatot hirdetett meg. 27 projekt közül a 22 éves Anna Smoleńska munkáját választották ki.    

Anna Smoleńska (fedőneve Hania) művészettörténetet tanult az akkoriban titokban működő Varsói Egyetemen, emellett cserkész-instruktor és a Honi Hadsereg összekötője volt.

1942. november 3-án Annát, szüleivel, testvéreivel és sógornőjével együtt, letartóztatta a Gestapo. A rendkívül kegyetlen kínvallatás ellenére a lány senkit nem árult el. Néhány héttel később az auschwitzi koncentrációs táborba küldték, ahol – mint a családja többi tagja – meghalt.   

Tudtad, hogy a Varsói Szirént (Syrenka Warszawska) a Varsói Felkelés másnapján elesett költőnőről mintázták? Krystyna Krahelska költőnő, néprajzkutató, aki ápolónőként vett részt a Varsói Felkelésben 1944. augusztus 2-án halt bele sérüléseibe. A halálos lövések akkor érték, amikor egy sérült bajtárást próbálta megmenteni. A lengyel női hazafiak hosszú családi sorából származik, Halina Krahelska aktivista, publicista volt a nővére, unokatestvére pedig Wanda Krahelska-Filipowicz, a varsói földalatti ellenállási mozgalom vezető alakja, egy volt washingtoni nagykövet felesége. Krystyna Krahelska élete nagy részében verseket és dalokat írt. Versei közül a leghíresebb a „Hej chłopcy, bagnet na broń” („Hé fiúk, bajonett a fegyveren”) volt, amely a felkelés legnépszerűbb dala lett.

Róla mintázták a Powiśle negyedben található, Varsó jelképének egyik szobrát, a kardját magasba emelő szirént, a „Syrenkát”, amelyet a főváros megtámadása előtti utolsó pillanatban, 1939. június 29-én avattak fel. Posztumusz katonai őrmester rangra léptették elő, és számos éremmel tüntették ki.

• 

• 

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 5. rész

1944. augusztus 3. – A Honi Hadsereg és a magyar egységek együttműködése

Már 1943 őszén elkezdődtek a tárgyalások a tervezett országos felkelés támogatásáról. Budapesten Andrzej Sapieha „Tokaj”, a Honi Hadsereg képviselője tárgyalt. A tárgyalások magyar fegyverek szállításáról szóltak a lengyel csapatok részére. Mivel a honvédeknek nagy veszteségeik voltak a fronton, ez nem jöhetett létre. A magyar kormány viszont beleegyezett a Lengyelországot megszálló németek ellen indítandó fegyveres akciókra készülő Honi Hadsereg alakulatainak magyarországi kiképzésébe.

A németek utasítására a Varsó közelében állomásozó magyar katonáknak a Vörös Hadsereggel vívott nehéz csaták fáradalmait kellett volna kipihenni. Azonban amint kirobbant  a Varsói Felkelés a német hadsereg a magyar egységek többségét – sikertelenül – a lengyel felkelők elleni harcban akarta felhasználni.

Tudtad, hogy Horthy Miklós kormányzó ezt hogyan akadályozta meg?

A Honi Hadsereg Varsói Területén állomásozó magyar csapatok parancsnokságának egyértelmű utasítást adott: „A lengyelek a barátaink, a németek pedig a fegyvertársaink. Nem szabad belekeverednünk a konfliktusukba.” Így a magyar honvédek egészen 1944. augusztus 20-áig Płońsk közelében maradtak.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 6. rész

1944. augusztus 4. – Honnan lehet felismerni a magyar katonát?

A lengyelek és a segítőkész magyar katonák kapcsolatfelvételét a magyar honvédek egyenruháját bemutató szóróanyag hivatott segíteni, melyet 1943-tól egy konspirációs nyomda (Titkos Katonai Nyomda) adott ki.

• 

• 

Tudtad, hogyan próbáltak kommunikálni a lengyelek a magyar katonákkal? Magyarul tanultak, a társalgási fordulatok fonetikusan voltak feltüntetve, mint például: Isten hozott! Messziről jön? Valószínűleg nagyon fáradt. Maga magyar? Haza mégy? Én lengyel vagyok. Nálunk mindenki szereti a magyarokat. Testvéri nemzetek vagyunk és gyakran közösen segítünk egymásnak.

Tudtad, hogy a Varsói Felkelés alatt a lengyel irodalom fiatal generációjának több kiváló képviselője esett le?

A harcok 4. napján egy német mesterlövész golyójától halt meg mindössze 23 éves korában az egyik legnagyobb, legeredetibb lengyel költő, Krzysztof Kamil Baczyński. Nemzedéktársait, a szintén kiemelkedő tehetségű Tadeusz Gajcyt a németek augusztus 16-án ölték meg, 22 évesen. Vele együtt vesztette életét Leon Zdzisław Stroiński (23 éves volt), szeptember 10-én pedig Józef Szczepański „Ziutek”, alig 22 éves korában. A szabadságért harcoló lengyel költő-katonák sorsa kissé hasonlít Petőfiére. Ez bizonyítja, hogy nemzeteink gyakran a legértékesebb gyémántokkal kénytelenek lőni az ellenségre.

• 

• 

• 

• 

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 7. rész

1944. augusztus 5. – A wolai mészárlás

Megkezdődik a lengyel népet sújtó egyik legnagyobb tömegmészárlás a második világháború idején. Három nap leforgása alatt a németek Varsó Wola kerületének több tízezer lakóját gyilkolják meg.  

Ugyanezen a napon a „Zośka” zászlóalj katonái 348 zsidót szabadítanak ki a főváros egy másik kerületében található „Gęsiówka” koncentrációs táborból. Közülük sokan Magyarországról származnak. Legtöbbjük úgy dönt, csatlakozik a felkeléshez.

Tudtad, hogy a wolai áldozatok elégetett holttestei után 12 tonna hamu maradt? 1944. augusztus 5-7. között a németek által visszafoglalt Wola és Ochota varsói kerületekben a német különleges alakulatok átfésülték a házakat, és válogatás nélkül mindenkit meggyilkoltak: gyerekeket, idős embereket és nőket (akiket előtte rendszerint meg is erőszakoltak). Három nap alatt csak itt legalább 40-60 ezer, de a legmagasabb becslések szerint közel 100 ezer civilt mészároltak le az SS szervezte csapatok.

A képen látható 16 éves Janina Jamiołkowska „Sława”, a tizenéves ápolónők egyike, akiket szolgálat közben gyilkoltak meg egy wolai kórházban. 

Tudtad, hogy a képen látható SS-Gruppenführer Heinrich Reinefarthot, a wolai mészárlás közvetlen irányítóját és felügyelőjét soha nem vonták felelősségre bűntetteiért? A háború után NSZK-ban Westerland polgármestere lett, aztán Schleswig-Holstein tartomány parlamenti képviselője. 1979-ben „tisztes polgár” hírében halt meg.

Tudod, kit hívnak a „lengyel Nióbénak”? A wolai mészárláskor a kivégzésre várók között volt Wanda Lurie is, a kilenc hónapos terhes édesanya, három 3 és 11 év közötti gyermekével. A házból, ahonnan bujkáltak a németek a Wolska utca 55 szám alatt található egykori Ursus gyár épületébe terelték őket. Bent meglátták a halottak halmát. Legidősebb fia azt kiabálta, hogy most biztosan megölik őket. Az édesanya a túlélés reményében az egyik őrnek a gyűrűit próbálta átadni, azonban az akció vezetője kérlelhetetlen maradt. Amikor rájuk került a sor a holtestek között várt a legrosszabbra. A szeme láttára lőtték le mindhárom gyermekét. Őt magát nyakon és állon lőtték, a földre zuhant, de csodával határos módon túlélte a kivégzést. Három napon keresztül feküdt a tetemek között, hol eszméleténél, hol eszméletlenül. Arra gondolt, mennyi ideig kell még szenvednie, amikor egyszer csak megérezte méhében születendő gyermeke mozgását. Ez adott neki erőt. Sötétedésig várt, majd átvonszolta magát a gyárépület hátsó részébe. Végül megszülte fiát és túlélte  a háborút. Wanda Lurie sorsa szimbolizálja mindazon lengyel édesanya tragédiáját, akik a Varsói Felkelésben vesztették el gyermeküket.   

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 8. rész

1944. augusztus 7. – A magyarok fölfegyverzik a felkelőket

Számos példáját ismerjük annak, hogy a felkelők magyar katonáktól vásároltak vagy kaptak ajándékba fegyvereket. A Bástya ezred katonája, Zbigniew Foltyński „Foka” hadapród tizedes felidézi, hogy a magyaroktól sikerült tüzérségi fegyvereket szerezniük. Így emlékszik vissza: „Két nappal később [tértünk vissza] (…) úgy fölfegyverezve, hogy (…) az összes fegyvert el sem bírtuk.” [A Varsói Felkelés Múzeuma, Oral History Archívum, Zbigniew Foltyński „Foka” (interjúztató: B. Kozakiewicz), 2008.11.14.]

A Milanówekben, magánházaknál elszállásolt honvédek is szívélyes kapcsolatba kerültek a lengyelekkel, amit Ryszard Witkowski „Romuald” fényképei örökítettek meg. A magyarok lengyelekhez való barátságos hozzáállásának kvintesszenciája az a kép, amin Witkowski magyar katonasapkában, pózol fegyverrel kezében Milanówekben.

Milanówekben egy magyar család is lakott, ennek köszönhetően hamar megerősödtek a kapcsolatok a Lengyel Földalatti Állam képviselőivel. A magyarok többek között a Spacerowa utcai gimnázium épületét vették birtokba.

Tudtad, hogy a németek mérlegelték a Varsó körül állomásozó magyar egységek parancsnokságának lefegyverzését és letartóztatását? Amikor a magyarok megtagadták, hogy a lengyelekkel harcoljanak, sőt, nagyban segíteni kezdték a felkelőket és a civil lakosság védelmére keltek, a német parancsnokság kidolgozta a „Wirbelwind” fedőnevű akciótervet. A terv a honvédek lefegyverzésére és letartóztatására vonatkozott, arra az esetre, ha azok nyíltan föllázadnának és a felkelők oldalára állnának, vagy ha Magyarországon németellenes puccs történne. Az akció végül papíron maradt, de a németek fokozták megbízhatatlan szövetségesük egységeinek megfigyelését.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 9. rész

1944. augusztus 10. – A magyarok konfliktusa a RONA katonáival a lengyelekkel való bánásmód miatt

A magyarok, akik a lengyelekhez való jó viszonyukkal kitűntek a náci Németország szövetségesei közül, határozottan ellenezték a német oldalon harcoló orosz katonák lengyel civilek ellen elkövetett bűntetteit. A RONA különítmény katonái ugyanis nem csak fosztogatták a lengyel lakosságot, hanem kegyetlenül megkínozták, megerőszakolták és meggyilkolták őket. Augusztus 10-e estéjén a zsákmány halmának tetején az egyik magyar parancsnok észrevett egy levágott ujjat, amin még rajta volt a gyűrű. Ennek láttán annyira felháborodott, hogy elrendelte a rablók osztagának letartóztatását. A németek bosszúból felgyújtották azt a villát Babicében, ahol a magyarok állomásoztak.

Tudtad, hogy a Varsói Felkelés ideje alatt 16 ezer lengyel katona és körülbelül 200 ezer civil vesztette életét, akiknek több mint egyharmada a tömeges kivégzések áldozata lett?

Amikor Hitler tudomást szerezett a felkelés kitöréséről, parancsot adott Varsó földdel egyenlővé tételére és a lakosság teljes kiirtására. Parancsa szerint minden varsóit meg kellett ölni, nem volt szabad foglyot ejteni. Így a fogságba esett felkelőket rendszerint megölték, annak ellenére, hogy azok nyíltan harcoltak, és a hágai egyezményeknek megfelelő katonai jelzéseket viseltek. A német csapatok időseket, nőket és gyermekeket mészároltak le. Élő pajzsként használták őket a gyalogság és a tankjaik védelmére. Gyilkolták a sebesülteket. A harcok idején a német tüzérség és a légierő civil és katonai épületeket egyaránt támadott – a Vörös Kereszt jelével jól láthatóan megjelölt kórházakat beleértve. Bevett módszereik közé tartozott egész kerületek felégetése.

Ennek következtében már a felkelés első napjaitól kezdve rendkívül nagy volt a civil áldozatok száma. A helyzet tovább romlott, amikor megérkeztek a németeket felmentő csapatok. Wolában a Reinefarth- és Dirlewanger-egységek néhány nap alatt több tízezer embert gyilkoltak meg. Ochotában pedig a RONA (Orosz Nemzeti Felszabadító Hadsereg, azaz az orosz kollaboránsokból álló SS csapatok) katonái civilek ezreit ölték meg. Általánosak voltak a rablások, valamint a kislányok és nők ellen elkövetett erőszaktételek.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 10. rész

1944. augusztus 13. – A magyarok segítenek a civil lakosságnak

A magyarok nem csupán átálltak a felkelők oldalára, hanem többféleképpen segítették a civil lakosságot. A 4. huszárezred katonáinak egy csoportja például, egy szekérrel felszerelkezve tizenegy néhány napon keresztül menekített ki civileket Varsóból biztonságosabb helyekre. Minderről Elek István huszár beszámolóiból értesülhetünk, aki a háború után Gdańskban telepedett le, és éveken keresztül ápolta a lengyel-magyar barátságot.

A lengyelek támogatásának egy másik gyakori megnyilvánulási formája az volt, amikor a magyarok megosztották élelemkészleteiket. Több olyan eset is ismert, amikor a honvédeknek ételt készítő tábori konyha meghívta a helyi lakosságot a bográcshoz egy közös lakomára. Ezek a találkozások alkalmat adtak arra, hogy a beszélgetéseken szóba kerüljön a felkelés esetleges támogatása, és gyakran már a Honi Hadsereg képviselőivel folytatódtak.

• 

• 

Lengyel Béla tábornok így emlékezik vissza ezekre az időkre: „A szív majd’ megszakadt a csontsovány nők és gyerekek láttán, akiknek könny csordult a szemükbe, miközben egy szelet kenyérért rimánkodtak.”

Tudtad, hogy miért nevezzük Fekete Vasárnapnak 1944. augusztus 13-át? Ezen a napon indítottak masszív támadást a németek az Óváros bevételéért. Sor került a tragikus kimenetelű „tank-csapda” robbantásra. A „Gustaw” osztag katonái kezdetben biztosak voltak abban, hogy elfoglalták az ellenség egyik tankját, örömük azonban korainak bizonyult. Kiderült, hogy az ellenséges jármű egy valóságos „trójai faló”. Amikor a tankot felkelők és civilek vették körül, felrobbant az abban elrejtett fél tonnás robbanószer. A robbantásban háromszázan vesztették életüket.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 11. rész

1944. augusztus 15. – Ismerve a honvédek barátságos magatartását, a Honi Hadsereg ki próbálja deríteni, be lehet-e vonni a magyarokat a felkelésbe

Ezen a napon a Mokotów V. Körzet katonái feltartóztatnak néhány magyar tisztet kapcsolatfelvétel céljából, hogy megkezdődhessenek a hivatalos tárgyalások a Honi Hadsereg képviselője és a Varsó közelében állomásozó magyar egységek parancsnoka között. Mivel a magyarok kinyilvánítják szándékukat az együttműködésre, a Honi Hadsereg parancsnokságának döntenie kell, hogyan érjék el azt, hogy a magyarok csatlakozzanak a felkelők soraihoz. A rosszul felfegyverzett felkelőkhöz képest még mindig elég jól felszerelt magyarok nagy segítséget jelentenek a németek elleni küzdelemben.

A magyar vezetők lengyelek iránti jóindulatuk ellenére tudatában vannak a felkelők helyzetének. A II. tartalékhadtest egyik parancsnoka így írja le a varsói felkelés kitörését: „Hősies tett, de egyúttal öngyilkosság is.”

Tudtad, hogy hogyan nevezték a varsóiak a Nebelwerfer rakétákat, amelyekkel a németek záporozták a várost? A jellegzetes bőgő hang miatt „teheneknek” hívták őket. A szüntelen bombázás következtében napról napra egyre nehezebbé vált a civil lakosság élete. Az emberek hosszú heteken át bújkáltak a túlzsúfolt, sötét pincékben, elegendő mennyiségű víz és élelmiszer nélkül. Sokukat élve temették maguk alá a lebombázott házak romjai.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 12. rész

1944. augusztus 17. – A németek egyre gyanakvóbbak a magyar egységekkel szemben

A németek, akik egyre kevésbé bíznak magyar szövetségesükben, tudják, hogy akár magyar-lengyel szövetségkötésre is sor kerülhet a varsói felkelés megsegítésére. Az egyes német egységek ezért parancsba kapják a magyarok elleni kémkedést, illetve a honvédek és a Honi Hadsereg közti kapcsolatok megfigyelését. A németek idővel felhagynak azzal a gyakorlattal, hogy tájékoztassák a magyar II. tartalékhadtest parancsnokságát saját egységeik elhelyezkedéséről és a tervezett harci cselekményekről.

Többször is előfordult, hogy a honvédok értesítették a lengyeleket az ellenük tervezett német támadásokról. Így tudtak meg a felkelők pl. a Kabati-erdőben (Lasy Kabackie) készült akcióról. A magyarok készségesen átengedték vonalaikon a lengyel egységeket.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 13. rész

1944. augusztus 19. – A magyarok megsegítik a „Kampinos” Csoport katonáit

További magyar egységeket vezényelnek a kampinosi rengetegbe, a kapcsolatok pedig szorosabbá válnak mind a civilekkel, mind a „Kampinos” Csoport katonáival, a német parancsok ellenére, amelyek a magyarok feladatául azt szabták, hogy felszámolják a kampinosi felkelők és Varsó közötti összeköttetést.

A „Kampinos” Csoport vezetője, Józef Krzyczkowski „Szymon”, tárgyalást kezdeményez a barátságos magyar egységekkel, úgy, hogy levelet ír a magyar parancsnoknak.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 14. rész

1944. augusztus 20. – Szent István király ünnepe a harcoló Varsóban

Hiába jön el Szent István király ünnepe, a magyar katonák, látva lengyel barátaik sorsát, nem tudják átadni magukat az örömnek. A lengyel delegáció virágokkal és jókívánságokkal köszönti a magyar parancsnokságot. Ez a következő magyar-lengyel találkozó és a jó viszony erősítése már azt a célt szolgálja, hogy megkezdődhessenek a tárgyalások a magyar egységek átállásáról a lengyel felkelők oldalára.   A kampinosi tárgyalások részben sikerrel járnak, megállapodás születik a fegyverszünetről. Helyi tárgyalások eredményeként sor kerül lengyel felkelők felfegyverzésére és magyarok lengyel oldalra való átállására is. A német kémektől való félelem következtében azonban a magyarok esetenként elutasították az egyeztetést a felkelés támogatásának lehetséges formáiról.   A honvédek számtalan alkalommal segítették a „Kampinos” Csoport katonáit. Ezek közül kiemelkedik, hogy a Gdański pályaudvarért folyó harcok alatt többszázfős csoportjukat átengedték Varsó­ba. A szabad átvonulás alatt a magyarok bátorították a lengyeleket és tisztelettel adóztak nekik.

Tudtad, hogy éppen 1944. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén a lengyelek a felkelés egyik legnagyobb militáris sikerét aratták? Ezen a napon sikerült végre bevenniük Varsó akkoriban második legmagasabb épületét, az ún. PASTÁ-t, amelyért már augusztus elejétől rendkívül ádáz harcot folytattak a németekkel. A következő siker, hogy a német elsöprő túlerő ellenére az épület a kapituláció napjáig, vagyis csaknem másfél hónapig a lengyel katonák kezében maradt.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 15. rész

1944. augusztus 21. – A magyar huszárok átcsoportosítása   

A magyar hadsereg elitjét alkotó huszárokat többek között a Varsóval szomszédos wołomini járás területére csoportosítják át.   

A magyarok soraiban uralkodó hangulat a lengyelekhez történő csoportos átállásokhoz vezet. Körülbelül 40 önkéntes csatlakozik a kampinosi rengetegben harcoló lengyelekhez. Becsülettel helytállnak a németek elleni harcokban, néhányukat később Partizánkereszttel tüntetik ki.

• 

• 

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 16. rész

1944. augusztus 22. – A magyarok megosztják a lengyelekkel a német egységek pozícióját és az ellenük tervezett akciókat   

Ez volt a lengyelek megsegítésének egyik legértékesebb formája a honvédek részéről. Ilyesfajta hírszerző tevékenységet folytattak a lengyelek javára a Mokotówtól délre állomásozó magyar katonák.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 17. rész

1944. augusztus 23. – Magyar és lengyel veszteségek német-lengyel összecsapások során

Bár a magyarok állomáshelyein a lengyelekkel legalábbis semleges viszony alakult ki, alkalmanként mégis sor került összecsapásokra, különösen akkor, amikor a magyar katonák saját egyenruha híján németet kaptak. Személyi veszteségekre főként német-lengyel összecsapások során került sor, rendszerint a németek partizánellenes akcióiban. 1944. 08. 23-án a Jeziora melletti harcok lengyel és magyar áldozatot is követeltek.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 18. rész

1944. augusztus 24. – Fölerősödnek a harcok a magyarok és a Vörös Hadsereg között a strugai és a zielonkai kapu között

Augusztus és szeptember fordulóján Wołomiń térségében heves harcok dúltak a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió hadserege között, amelyekből a magyar egységek is bátran kivették részüket.

Az egyik magyar parancsnokság Zielonkában állomásozik.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 19. rész

1944. augusztus 25. – A magyarok újabb falvakból verik ki a szovjeteket

A honvédek és az oroszok közötti legvéresebb harcok Radzymin, Wołomin, Ossów, Turów és Zielonka körzetében zajlottak. Az augusztus 24-ről 25-re virradó éjjel a magyar 4. huszárezred beveszi Ossówot, de a Vörös Hadsereg szinte azonnal ellentámadást indít.

Vormann tábornok parancsba adja a magyar egységek állandó megfigyelését.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 20. rész

1944. augusztus 26. – Az első hivatalos tárgyalások a magyarok felkelők oldalára való átállásáról

Tekintettel arra, hogy a magyarok megtagadták a harcot a lengyelekkel, a német parancsnokság elhatározza, hogy fokozatosan kivonja a honvédeket Varsó körzetéből.

A 9. hadsereg műveleti naplójában világos parancs található arról, hogy milyen feladatokkal látták el a szövetséges magyar egységeket: „AOK 9. tart attól, hogy a »bandák« benyomulnak Varsóba; ezért két magyar tartalékhadosztályt a várostól északnyugatra és délnyugatra helyeztek el, valamint megbízták őket a védelmi állások kiépítésével.” [J. Matecki,  A német 9. hadsereg műveleti naplója, „Zeszyty Historyczne” 1969, t. 170, z. 15, s. 91.]

Mivel megtagadták a lengyelek elleni harcot, a magyar egységeket (kivéve a Varsó előterében a németek oldalán a Vörös Hadsereg ellen aktívan harcoló huszárokat) a németek hasznavehetetlennek tekintették.

Ezen a napon zajlanak az első hivatalos tárgyalások a magyarok felkelők oldalára való átállásáról. A Honi Hadsereg küldötte, Jan Stępień „Szymon” ezredes Zalesie Dolnéba érkezik tárgyalásra a magyar parancsnoksággal.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 21. rész

1944. augusztus 27. – Tartanak a tárgyalások Zalesie Dolne falujában

Chrzan mérnök villája ad otthont a tárgyalásoknak a Stępień ezredes vezette lengyel delegáció és a Lengyel Béla tábornok által képviselt magyar parancsnokság között. A lengyel fél célja, hogy elérje a magyar egységek átállását, de legalábbis fegyvereket szerezzen tőlük. Annak fényében, hogy csak minden tizedik felkelőnek van fegyvere, ez volna az egyik legértékesebb segítség, hogy legalább kissé javuljanak az esélyek a németek elleni harcokban.

A Honi Hadsereg Mokotów V. kerülete és a felkelők főparancsnoksága közötti egyeztetésen a varsói parancsnok, Antoni Chruściel „Monter” részéről elhangzik, hogy a magyaroknak mindent meg kell ígérni, amit csak akarnak, csak csatlakozzanak a felkelőkhöz. A zalesiei megbeszélésen a magyar parancsnok jelzi: a felkelésben való aktív részvételről csak a Budapesttel való egyeztetés után dönthet. Megállapodnak azonban az előzetes feltételekben, amik szerint a Varsó területén állomásozó magyar egységek a Honi Hadsereg közvetítésével  Magyar Királyi Önkéntes Légió néven átállnak a szövetségesek oldalára és akcióba lépnek a németek ellen a felkelők oldalán. A magyarok a maguk részéről biztonsági garanciát kérnek a Vörös Hadsereg részéről arra az esetre, ha a szovjetek bevonulnak Varsóba, illetve kombattáns jogaik elismerését.

Megjegyzendő, hogy ezekben a jogokban a felkelőket csak harcuk második hónapjában részesítették a szövetségesek. Ennek ellenére a németek továbbra is gyilkolták a fogságba ejtett lengyel katonákat, megszegve a nemzetközi egyezményeket.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 22. rész

1944. augusztus 28. – A fiatal magyar főhadnagy tragikus halála Ossów alatt

A harcokban elesik a 24 éves Lázár Sándor főhadnagy, a 4. huszárezred tisztje. Halála szemlélteti a magyar katonák helyzetének tragédiáját: ahelyett, hogy hazai földön, saját országuk határai védelmében harcolhattak volna, hónapokig a keleti fronton szenvednek el újabb és újabb veszteségeket.

A németek tisztában voltak a magyarok soraiban uralkodó hangulattal. Egy Gestapo-tiszt, aki augusztus végén Tomaszów Mazowiecki környékén járt, így írta le a helyzetet: „A lengyel népesség nyíltan szimpatizál a magyarokkal és szentül meg van győződve arról, hogy […] aktív segítséget nyújtanak a lengyeleknek. Különösen szoros a kapcsolat a magyar egységek és a lengyel lakosság között ott, ahol […] a lengyel parasztoknál, kisebb csoportokban vannak elszállásolva. Ilyen esetekben még a magyar tisztikar sem tartja meg a kellő távolságot.”

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 23. rész

1944. augusztus 29. – A honvédek parancsot kapnak, hogy elfoglalják a helyüket a Zielonka környéki védelmi vonalnál, az ún. Zielonkai Kapu védelmére

A honvédek részletesen leírták a véres harcokat. Gondos harci feljegyzéseik értékesek voltak a lengyel történészek számára is. A magyar hadsereg helyzetrajzai alapján sikerült megállapítani az ún. Zielonkai Kapu pontos területét is, amelynek fontos stratégiai szerepe volt a harcokban.

Zalesiében folynak a soron következő egyeztető tárgyalások. Stępień nyíltan elmondja a magyaroknak, hogy a lengyelek nem képesek megfelelni a feltételeiknek. És annak ellenére, hogy a magyar vezetés már hosszabb ideje egyensúlyozgató politikát folytat, vagyis keresi a szövetségesekhez való átállás lehetőségét, megmaradva a III. Birodalommal való szövetségben, a követeléseik végrehajtásának garanciája nélkül nem állhatnak át nyíltan a lengyel oldalra.

Lengyel tábornok, akinek a kormányzó még a lengyelországi elindulása előtt a lelkére kötötte, hogy ne keveredjenek bele a lengyel-német konfliktusba azt mondta, hogy a garanciák nélkül nem dönthet a neki alárendelt több ezer katona sorsáról. A magyar határok veszélyeztetése egyértelműen megszabta a magyar politika irányvonalát. Budapestről végre megérkezett a távirat, amely megparancsolta, hogy maradjanak a német fegyvertársak oldalán. Egyedül a szövetségesekkel való kapcsolatfelvétel változtathatta meg a magyarok döntését. Gyakorlatilag az angolszászok a magyarok képviselőit Sztálinhoz irányították – a háború után Lengyelországnak és Magyarországnak egyaránt a szovjet befolyási övezethez kellett tartoznia.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 24. rész

1944. augusztus 30. – A magyarok előadják a lengyel himnuszt és rész vesznek az istentiszteleten

A honvédek kezdettől barátságos hozzáállása a civil lakossághoz egy változást jelentett a lengyeleknek. Hirtelen barátságos katonákkal találkoztak. A szimpátia hamar megszületik közöttük és találkozókra kerül sor, közös miséken és összejöveteleken vesznek részt. Együtt mulatoznak, a magyarok tanítják a lengyeleknek a csárdást.

Jellemző, hogy a magyarok nem maradnak közömbösek és megpróbálják a lengyel testvérekben tartani a lelket. Különösen megható dolog történt Młocinyban és Ursynówban, ahol a magyar zenekar eljátszotta a lengyel himnuszt, amelyet az összegyűlt lengyelek már 5 éve nem halottak.

Eközben Varsóban elkezdődik az Óvárosban harcoló Honi Hadsereg egységeinek evakuálása. Az egyetlen út a Belváros felé a csotarnákon keresztül vezet, amelyekben a németek folyamatosan gránátokkal és mérgező gázokkal nehezítik a közlekedést.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 25. rész

1944. szeptember 1. – A németek megpróbálják összekülönböztetni a magyarokat és lengyeleket

Mivel a német hadsereg lehallgatta a magyar csapatokat és megpróbálta összekülönböztetni a két baráti népet, időnként megtörtént, hogy a lengyel-magyar kapcsolatokat a bizalmatlanság légköre nehezítette meg. Mikor egy bombázás alkalmával a Czerniakówi Erődben meghaltak a parancsnokok, felmerült, hogy mivel a magyarok ismerték az AK parancsnokságának helyét, átadták a részleteket a német pilótáknak. Sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a németek beöltözhettek honvéd egyenruhába vagy egyszerűen már megismerték a terepet.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 26. rész

1944. szeptember 2. – A magyar egységek szétszórása Varsó külterületein, többek között Rembertów-Zygmuntów vonalában

A magyar egységek továbbra is Lengyelország megszállott fővárosának határterületein maradnak, jelenlétük még erősebb lesz és minden földrajzi irányban szétszórják őket Varsó körül.

Eközben az Óvárosban a németek tömegesen gyilkolják meg a civileket, pacifikálják a kórházakat és lemészárolják a sérült kátonákat és ápolónőket.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 27. rész

1944. szeptember 3. – Erősödik a szovjet tüzérségi tűz Turów-Kobyłka vonalában

A létszámukban megfogyatkozott magyar huszár egységek a csata kellős közepén küzdenek, amelybe bekapcsolódnak a páncélosok is.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 28. rész

1944. szeptember 4. – A magyarok a zielonkai lőtér területén gyülekeznek

A magyar egységek még délebbre, Mokry Łuk irányában csoportosultak.

A megszállás poklában a magyarokkal való találkozások lélegzetvételnyi szünetnek számítanak.

A magyarokkal folytatott barátkozás példáiból a harci cselekmények komolysága ellenére sem hiányoznak humoros helyzetek. A félreértések időnként a nyelvi nehézségekből fakadnak, időnként pedig kizárólag a véletlenek művei. A magyarokkal kapcsolatos emlékek közül Zielonkában fennmaradt egy vicces történet egy teknősbékával a háttérben. Annak idején a lengyelek elfogtak egy német vonatot a mellékvágányon telis-tele teknősbékával, amelyek azután eladásra kerültek. Az egyik teknőst Janina Kowalska „Mirka” családja kezdte el nevelgetni. Az állatkának saját területe volt a kertben, ott falatozott a salátából. Egy alkalommal egy néhány éves  kislány a kezébe véve az állatot megmutatta azt egy fiatal honvédnek, aki félelmében menekülni kezdett. Nagyon mulatságos volt, ahogy a kicsi gyermek üldözte a felnőtt katonát, aki kiabálva keresett menedéket, mígnem felfutott az emeletre, készen onnan is kiugrani.

Elgondolkodtató volt ez a pánik a teknős láttán. Lehet, hogy a fiatal katona sohasem látott ilyen hüllőt, vagy azt gondolta, hogy a formája alapján ez egyfajta akna?

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 29. rész

1944. szeptember 5. – Az 5. Tartalékos Hadosztály katonái őrzik a lengyel arisztokratákat

A magyarok azt a feladatot kapták, hogy arisztokrata nőket őrizzenek a wilanówi palotában. Természetesen ez alkalmat adott nekik arra, hogy komolyan gondoskodjanak róluk…

A wilanówi tartózkodás műkincsrablásokkal is párosult, amiben sajnos a magyarok is részt vettek. Azonban az ellopott képek egyik alkotójához évekkel később érkezett Magyarországról egy csomag, benne az összes Wilanówból eltűnt képével.

Podkowa Leśnában a magyarok és lengyelek sok időt töltöttek egymás társaságában. Esténként együtt hallgatták a rádió magyar adásait, amelyek gyorsan beszámoltak a varsói eseményekről. Podkowa fiatal lakói lovagolni tanultak a magyaroktól. A Podkowa Leśnában tapasztalható szívélyes viszony és a magyar honvédek lengyel csapatokhoz való átállásának reális veszélye miatt a németek repressziókat alkalmaztak a magyar katonákkal szemben: zsoldelvonást,  a rosszabb állomáshelyekre helyezést és meg is öltek néhányat azok közül, akik segíteni szerették volna a harcoló varsóiakat.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 30. rész

1944. szeptember 6. – Magyar önkéntesek halálesetei

A Gęsiówkából kiszabadult magyar származású zsidók, Jahzel Leó és Weisz Miksa a Wilanowska utcán lelik halálukat, ott is temetik el őket.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 31. rész

1944. szeptember 7. – A magyarok feladatul kapják civilek kísérését a pruszkówi átmeneti táborba

A honvédeket elkeseríti a civil lakosság sorsa, akiknek hirtelen  kell elhagyniuk otthonaikat és egyedül csak kézipoggyászt vihetnek magukkal. A magyarok igyekeznek segíteni nekik, többek között bújtatják őket az utcai elhurcolások elől. Segítséget nyújtanak a pruszkówi szelekció után a haláltáborokba irányított lengyelek szökéséhez is.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 32. rész

1944. szeptember 8. – A Zalesie Dolny-i tárgyalások utáni találkozó

Az utolsó találkozó alkalmával Lengyel tábornok átadja Stępień-nek a hírt a döntésről, hogy a magyar egységek hazatérnek hazájukba, egyidejűleg kijelöli azt a  tisztet , akivel a további kapcsolatot lehet tartani a felkelőkkel és megígéri a magyar fegyverek átadását a lengyeleknek. A magyarokkal folytatott tárgyalások kudarcát többek között abban kell keresni, hogy túl későn kezdték el a párbeszédet. Abban az időben a budapesti magyar kormány és a Varsó külterületein állomásozó magyar katonák jól tudták, hogy a világ nem nagyon siet a felkelők megsegítésére. Amikor ehhez még hozzáadódott a magyar határok veszélyezettségének kérdése, világossá vált, hogy a magyar kormány érdeke a magyar csapatok mielőbbi hazatérése.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 33. rész

1944. szeptember 9-12. – Varsó külterületén folynak az elkeseredett harcok a német és a szovjet hadsereg között

Tart a végső csata Strugáért,  amely a német hadsereg vereségével ér véget.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 34. rész

1944. szeptember 10. – A magyarok a felkelők  tábori kórházait szerelik fel

A honvédek gyógyszereket és kötözőszereket adnak át a lengyel félnek a német parancsnokság engedélyével.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 35. rész

1944. szeptember 13. – Honvédek Markiban. A felkelés harcaiban esik el Benis Sándor „Henryk Klimaszewski”

A német hadsereg szovjetekkel folytatott harcai következtében a magyarok átcsoportosulnak Markiba A felkelés harcait támogató magyar önkéntesek soraiban ott voltak a két világháború közti időszakban Lengyelországban élő magyar kisebbség tagjai is. Benis alhadnagy a háború kezdetétől a földalatti mozgalommal volt kapcsolatban. A Varsói Felkelés ideje alatt a „Miłosz” zászlóaljban harcolt. A Szent Lázár kórház közelében vesztette életét.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 36. rész

1944. szeptember 15. – Magyarok egy csoportja megérkezik Wólka Węglowába

A katonák egy részét felkészítik a Magyarországra való visszaútra.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 37. rész

1944. szeptember 18. – Elesnek a később Milanówekben eltemetett honvédek

Elesik Vass Dezső és Elekes László, akiket a milanóweki temetőben temettek el. Testeiket exhumálták és Magyarországra szállították röviddel a háború után. Sírjaik helyét fényképen örökítette meg Ryszard Witkowski, a Milanówekben állomásozó honvédekről készített unikális fényképek szerzője.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 38. rész

1944. szeptember 22. – Egy hős magyar halála

A felkelők oldalán harcoló magyarok soraiban számos emberáldozatot jegyezhetünk fel. Felső-Czerniakówban esett el Forró Péter „Paweł” orvos, aki a Parasol zászlóalj 3.századában harcolt.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 39. rész

1944. szeptember 25. – Megkezdődik a magyar egységek végleges kivonása az AK Varsói Körzetéből.

A magyar kormánynak érdekében állt a magyar egységek minél sürgősebb hazatérése, mivel a szovjet és a román haderők az ország kapujában álltak és valós fenyegetést jelentettek a magyar állam számára.

Habár a honvédek első hazatérő transzportjai már augusztus végén elkezdődtek, a fő visszavonulást az 1944. 09. 25. – 10. 22. közti időszakra tervezték. A németek legkésőbb a Vörös Hadsereggel való összecsapásokban jól használható  huszárok visszavonásáról döntöttek.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 40. rész

1944. szeptember 24. – A magyarok búcsúznak Lengyelországtól

A hazájukba visszatérő magyarok, akik 2 hónapon keresztül figyelhették meg a felkelést, látván a lengyel veszteségeket és a civil lakosság nyomorát nem teljesen örülnek a hazatérésnek.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 41. rész

1944. szeptember 26. – A raszyni sírba temetett Ványik József

Raszynban található az egyik legjellegzetesebb mazóviai magyar síremlék. A csoportos sírban, ahogy azt a sírfeliraton olvasni lehet hét honvéd nyugszik, akik a „lengyel ügyért” vesztették életüket. Illik  megemlítenünk, hogy a raszyni temetőben található sírba olyan honvédokat temettek, akik a Falenty és Bielany közti területeken estek el a Varsói Felkelés idején.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 42. rész

1944. szeptember 28. – A lengyelek szomorúan búcsúztatják a magyar csapatokat

A segítségnyújtásért és szívélyességért hálás lengyelek ünnepélyesen búcsúztatják a magyarokat.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 43. rész

1944. szeptember 29. – Magyar segítség a jaktorowi csata veszteseinek

A Varsói Felkelés vége felé a németek hozzákezdtek a Hulló Csillag nevű hadművelethez a kampinosi  egységek szétverése érdekében. A jaktorowi véres csata során a magyarok kb. 150 partizán életét mentették meg oly módon, hogy színlelt hadifogságba vetették őket, egy részük pedig magyar egyenruhába öltözve elutazott a jóindulatú honvédokkal Magyarországra.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 44. rész

1944. szeptember 30. – A Magyarországra hazatérő magyarok magukkal viszik a lengyelek egy csoportját

A magyarok segítettek a lengyeleknek a szökésben, átszállítva őket biztonságos helyekre a Főkormányzóság területén. Kb. 500 lengyel, leginkább a családi kapcsolatokkal rendelkezők jutottak el a barátok országába, főként vasúti transzportokban. A magyarok bújtatták őket, vagy megtévesztésül a Magyar Királyi Honvédség egyenruháiba öltöztették őket a német ellenőrzések során.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 45. rész

1944. október 2. – A Varsói Felkelés a végéhez közeledik

Ożarówban aláírják a Varsói Felkelés kapitulációját, Magyarországon pedig a Lovassági Hadosztályt hivatalosan átnevezik Huszár Hadosztállyá. Ilyen módon fejezik ki tiszteletüket az elit egység előtt, a keleti fronton a Vörös Hadsereg ellen vívott véres harcok során tanúsított hősies helytállásért . Varsót tovább rombolják és fosztogatják a németek. A felkelés alatt kb. 180 000 civil és 16 000 felkelő esett el. Emberek százezreit hajtották az átmeneti táborokba, többek között Pruszkówba, kiemelték közülük a III. Birodalomban végzett munkára képeseket, elválasztották a családokat, a férfiakat a koncentrációs táborokba irányították.

Magyar katonák és a Varsói Felkelés – 46. rész

1944 októbere – A magyar csapatok egy része még Varsó területén és környékén állomásozott egészen 1944 október közepéig

Piasecznoban állomásoztak, ahol a helyi lakosság a mai napig szeretettel emlegeti őket. Miután Horthy Miklós, Magyarország kormányzója bejelentette az ország kilépését a háborúból, a németek azonnal lefegyverezték őket. Ideiglenesen a Varsó melletti átmeneti táborokba internálták őket. A nyilasok hatalomátvétele után átadták nekik a fegyvereket. Ők továbbra is a warecko-magnuszewski hídfőállásnál állomásoztak.