13.05.2021 Hírek

120 éve született Witold Pilecki, a totalitarizmusok elleni harc szimbóluma

A Lengyel Köztársaság utolsó ulánusa, Rendíthetetlen Katona, auschwitzi önkéntes, a II. világháborús európai ellenállási mozgalom hat legbátrabb emberének egyike, Kiátkozott Katona, szerető és jóságos apa és férj, becsületes, jó lengyel …….ki volt vajon az ember, akit a XXI. század elején ilyen jelzőkkel illettek?

Witold Pilecki lovassági kapitány (1901-1948)


Szerző: Jacek Pawłowicz, a Kiátkozott Katonák és a Lengyel Népköztársaság Politikai Foglyainak Múzeuma igazgatója

Witold Pilecki 1901. május 13-án született Olonyecben, Oroszország északi részén. Azon nemzedék képviselője volt Lengyelország felosztásának időszakában, amelynek legfőbb törekvése a lengyel függetlenség visszaszerzése volt. Azon nemzedéké, amelyet a nemzeti felkelések élő hagyományán nevelkedve az ISTEN-BECSÜLET-HAZA jelszó formált emberré.

Pilecki kapitány ulánusosztag élén. Díszszemle Lidában

Pilecki kapitány ulánusosztag élén. Díszszemle Lidában

Witold nagyapja – Józef Pilecki 1863-as januári felkelésben való részvételének megtorlásaként a cári hatalom a család összes földjét elkobozta.

A Pileckik Oroszország belsőbb területeire kényszerültek költözni. Witold édesapja, Julian, miután elvégezte tanulmányait a Pétervári Erdész Intézetben, az észak-oroszországi Karéliában vállalt erdész állást. Olonyecben telepedett le, ahol megnősült és itt jött világra Witold, Pileckiék öt gyermekének egyikeként. 1910-ben, csemetéik oroszosítása elkerülése érdekében a szülők úgy döntöttek, hogy Vilnába költöznek. Anyagi megfontolásokból azonban Julian Pilecki végül Olonyecben maradt, hogy továbbra is az Állami Erdészet munkatársaként folytathassa munkáját.

A sukurczei udvarház

A sukurczei udvarház

Witold mindeközben megkezdte tanulmányait a vilnai kereskedelmi iskolában és belépett az illegalitásban működő cserkészetbe.

1914-ben az I. Világháború kirobbanása vakáció közben érte a Pilecki családot. Ludwika Pilecka miután nem tudott eljutni Olonyecbe, édesanyjához utazott, aki Oroszország középső területein élt.

A háború ellenére a család hétköznapjai békésen teltek egészen 1918. elejéig, amikor a bolsevik agitátorok által felbujtott parasztok megkezdték a földbirtokok kirablását és a tulajdonosok legyilkolását. Ludwika Pilecka ekkor gyermekeivel együtt visszatért Vilnába. Itt néhány hetet töltött, majd megélhetési forrásainak hiányában anyósának, Flavia Pilecka Lidához közel fekvő sukurczei birtokára utazott.

A sukurczei birtok története hasonlóan érdekes és hihetetlen, mint számos más lengyel családé, akiknek tagjai részt vettek az 1863-as lengyel felkelésben s hazaszeretetükért a lehető legmagasabb árat fizették. E birtoknak azonban szerencséje volt, mivel Witold nagyanyjának leánykori nevén szerepelt, így elkerülte a cári vagyonelkobzást és a család tulajdonában maradt.

Witold Pilecki 1918. őszén tért vissza a németek által elfoglalt Vilnába. Megkezdte gimnáziumi tanulmányait, belépett a konspirációs Lengyel Katonai Szervezetbe. Ám már 1918. december 20-án félbehagyta tanulmányait, hogy belépjen a Władysław Wejtko tábornok által vezetett Vilnai Önvédelem alakulatába. Részt vett a kommunista diverzánsok elleni küzdelemben, majd Vilnát védelmezte az előrenyomuló bolsevik hadsereg elől.

Sajnos az Önvédelem alakulatai már 1919. január 5-ről 6-ra virradó éjszaka kénytelenek voltak elhagyni a várost. Witold Pilecki ekkor csatlakozott a Vilnai Önvédelem Władysław és Jerzy Dąmbrowski által vezetett lovassági alakulatához. Ezzel a Lengyel Hadsereg önálló Vilnai Lovas Hadosztályaként számon tartott alakulattal harcolt a bolsevikok ellen többek között Grodno, Różana, Próżana alatt, visszafoglalta Breszt-Litovszkot, Pinzsket, Baranavicsit és Minszket.

1919. október 1-én kadétként leszerelték és visszatért Vilnába. Ismét megkezdte gimnáziumi tanulmányait. Sajnos a tanulás nem tartott sokáig. Már 1920. júliusában, az újra előretörő bolsevik fenyegetés miatt Witold Pilecki önkéntesen belépett a hadseregbe. Ezúttal a gyalogsághoz osztották be, ahonnan Grodno védelmére irányították.

A bolsevik sereg szorítása alatt alakulatával együtt eljutott egészen Varsóig, ahonnan miután véletlenszerűen találkozott korábbi parancsnokával, Jerzy Dąmbrowski őrnaggyal, áthelyezték a 211. ulánus ezredhez. Varsó, Płock, Mława, Chorzele, Druskininkai, Sztovbci és Kojdanav alatt harcolt a bolsevikok ellen.

1921. január 1-én, ahogy a harcok lezárultak Witold Pilecki őrvezetőt leszerelték, hogy folytathassa tanulmányait. Ugyanez év májusában leérettségizett. Ekkor már három idegen nyelven – franciául, németül és oroszul – beszélt folyékonyan. A Vilnai Egyetem Szépművészeti Karán kezdte meg egyetemi tanulmányait.

A megélhetési források hiánya, bolsevik börtönből szabadult apja súlyos betegsége, a szülei és a fiatalabb testvérei által lakott sukurczei birtok eladósodása azonban arra kényszerítették Witold Pileckit, hogy felhagyjon egyetemi tanulmányaival és munkába álljon.

Kezdetben a volhíniai Földművelődési Egyesület, majd a Vilnai 2. Kerületi Ügyészet titkáraként dolgozott. 1926. szeptemberében átvette a sukurczei birtok kezelését.

Maria és Witold Pilecki esküvői fényképe

Maria és Witold Pilecki esküvői fényképe

1929. és 1930. fordulóján Pilecki megismerkedett jövendő feleségével, Maria Ostrowskával. 1931. április 7-én házasodtak össze, ezt követően Sukurczében telepedtek le, ahol megszülettek gyermekeik: Andrzej és Zofia.

A birtok modernizálási munkálatain kívül, Witold Pilecki társadalmi tevékenységet is végzett. Önkéntes Tűzoltó Egyesületet, tejszövetkezetet és mezőgazdasági kört szervezett.

Andrzej és Zosia a sukurczei réten

Andrzej és Zosia a sukurczei réten

Számos elfoglaltsága mellett a festészetre is maradt ideje.

A II. Világháború szinte első napjaitól ulánusként részt vett a németek elleni harcokban. A Lengyel Hadsereg reguláris erőinek szétverését követően Witold Pilecki hadnagy nem tette le a fegyvert, ulánusaival 1939. október 17-ig folytatta a küzdelmet.

Míg Witold Pilecki a német seregekkel harcolt, a sukurczei birtokon tartózkodó legközelebbi családja szovjet megszállás alá került. Maria Pilecka gyermekeivel a helyi lakosságnál rejtőzködött, mert fennállt a veszélye, hogy az NKVD letartóztatja. Csak 1940. áprilisában jutottak át a német-szovjet határon az asszony Ostrów Mazowieckában lakó szüleihez.

A németek által megszállt Varsóban Pilecki kapcsolatba lépett Jan Włodarkiewicz őrnaggyal, akivel megkezdték egy földalatti szervezet létrehozását, amelynek célja a függetlenségért vívott harc folytatása volt. 1939. november 9-én létrehoztak egy titkos katonai szervezetet – a Titkos Lengyel Hadsereget (TAP).

Witold Pilecki Varsóban Tomasz Serafiński álnéven bujkált. Nem egy fiktív figura nevét vette fel, hanem egy Varsó védelmében részt vevő, Nowy Wiśniczből származó tartalékos parancsnokét. Serafiński a főváros kapitulációját követően súlyosan megsebesülve nem esett fogságba, hanem a konspiráció egyik lakásában rejtőzködött, ahol otthagyta okmányait. A dokumentumokat Pilecki találta meg, és a fényképeket kicserélve felhasználta azokat.

A nácik által létrehozott auschwitzi koncentrációs táborba egyre több embert hurcoltak el, s ez valamint a hely egyre szélesebb körben terjedő rossz híre arra késztette a TAP parancsnokságát, hogy döntést hozzon a táborban végzendő hírszerzési tevékenységről.

A Fegyveres Harci Szövetség (Związek Walki Zbrojnej, ZWZ) főparancsnokának tudtával Witold Pilecki hadnagy önkéntesen jelentkezett a misszióra, és az 1940. szeptember 19-én szervezett razzia során Tomasz Serafiński néven hagyta magát letartóztatni.

Az auschwitzi koncentrációs táborba 1705 más emberrel együtt 1940. szeptember 21-ról 22-re virradó éjjel érkezett. A 4859. tábori számot kapta.

A vagonok megérkezésének első pillanataiban meggyőződött róla, hogy egy „földi pokolba” került. Az oszlopokba állított rabokat verve és kutyákkal hajszolva kergették a táborba. Menetelés közben az egyik rabot állítólagos szökési kísérlet miatt agyonlőtték. Az SS őrök még további tíz rabot lelőttek, akikben a lázadás társfelelőseit vélték felfedezni.

Az első híradást, amelyben a táborban uralkodó állapotokat írta le, Pilecki már 1940. októberében elküldte KL Auschwitzból Varsóba. Néhány héttel később az információ eljutott Londonba.

Időközben Witold Pilecki a táborban már a Katonai Szervezetek Szövetségének (Związek Organizacji Wojskowej, ZOW) megalakításán dolgozott, amelynek célja a táboron belüli konspirációs csoportok egyesítése volt. Eredményesen továbbította jelentéseit a Honi Hadsereg főparancsnokságára.

A KL Auschwitz területén végzett tevékenységének elismeréseként Witold Pilecki hadnagyot főhadnaggyá léptették elő.

Attól tartva, hogy a tábori Gestapo letartóztatja, 1943. április 26-ról 27-re virradó éjjel az 5430 számot viselő Jan Redzejjel (aki Jan Retko álnéven tartózkodott a táborban) és a 12969-es számú Edward Ciesielskivel együtt Witold Pilecki főhadnagy megszökött a táborból.

Csupán 1943. augusztus 22-én jutott el Varsóba, korábban Bochniában és Nowy Wiśniczben rejtőzködött, ahol megismerkedett az igazi Tomasz Serafińskivel.

A fővárosban „Roman Jezierski” álnéven aktívan bekapcsolódott a konspirációs munkába. Később elutazott Ostrów Mazowieckába, ahol találkozott feleségével és gyermekeivel. Ekkor osztotta meg velük életmottóját: „Szeressétek az anyaföldeteket. Szeressétek szent hiteteket és a nemzeti hagyományokat. Becsületes emberekké váljatok, legyetek mindig hűek az általatok legfontosabbnak vallott értékekhez, amelyeket egész életetekkel szolgálnotok kell”.

Witold Pilecki fényképe az auschwitzi német koncentrációs táborból

Witold Pilecki fényképe az auschwitzi német koncentrációs táborból

A KL Auschwitz területén végzett hősies tevékenységéért Witold Pilecki főhadnagyot lovassági kapitánnyá nevezték ki (a századosnak megfelelő rang a gyalogságban).

Feltartóztathatatlan volt, hogy a németek által megszállott lengyel területek hamarosan szovjet megszállás alá kerüljenek, így a Honi Hadsereg parancsnoksága megkezdte a „NIE” (Niepodległość = Függetlenség) fedőnevű, új földalatti mozgalom kiépítését. Az új katonai szervezet célja a függetlenségért folytatott harc folytatása volt, miután a Vörös Hadsereg elfoglalta Lengyelországot. Witold Pilecki lovassági kapitányt szintén megbízták e szervezési feladatokkal. Tevékenységét azonban félbeszakította a Varsói Felkelés kitörése.

A harcokban való részvételi tilalom ellenére a „NIE”-ben betöltött pozíciójára való tekintettel Pilecki bekapcsolódott a fegyveres akciókba. Eleinte közlegényként harcolt, de hamarosan felfedte rangját és felvállalta csapatának parancsnokságát. Az általa védelmezett körzet a „Witold Erődítménye” nevet kapta és a felkelés leghosszabb ideig talpon maradó bástyája maradt, amelyet a németek sosem tudtak bevenni.

A felkelés leverése után Witold Pilecki lovassági kapitányt katonáival együtt a Murnau elnevezésű hadifogoly-táborba hurcolták.

Titkosszolgálati tisztként felkészült rá, hogy átdobják Lengyelországba. A hírszerzési hálózat kidolgozásával bízták meg, amelynek feladata a kommunisták által megszállt Lengyelországban uralkodó helyzetet feltáró információgyűjtés volt.

1945. december 8-án „Roman Jezierski” álnéven érkezett Varsóba. Közeli munkatársakból és informátorokból álló saját hálózatot épített ki, akiket egykori TAP-katonákból és az auschwitzi konspirációs hálózatból válogatott össze. Titkos információkat szerzett az NKVD működéséről, a növekvő terrorról, a földalatti fegyveres függetlenségi mozgalmak tevékenyégéről és Lengyelország Szovjetuniótól való gazdasági függőségéről. Az összes jelentés az olaszországi II. lengyel hadtest parancsnokságához került.

1946. júniusában parancsot kapott Władysław Anders tábornoktól, hogy azonnal távozzon nyugatra, mivel fennállt letartóztatásának veszélye. Pilecki azonban nem akarta elhagyni az országot.  Nem volt utódja, akinek átadhatta volna megkezdett tevékenységét és családját is Lengyelországban kellett volna hagynia.

Egyre inkább szorult körülötte a hurok.

Witold Pilecki lovassági kapitányt 1947. május 8-án a Biztonsági Hivatal funkcionáriusai tartóztatták le. Első pillanattól fogva különösen kegyetlen kihallgatásnak vetették alá.

Witold Pilecki pere

Witold Pilecki pere

A Witold Pilecki és társai ügyében 1948. március 3-án megkezdett per közel két hétig tartott. Akkor történt, hogy megkínzottan odasúgta a tárgyalóteremben jelen lévő feleségének: „Auschwitz ehhez képest gyerekjáték volt”. 1948. március 15-én délben hirdették ki az ítéletet – halálbüntetés.

Az ítéletet 1948. május 25-én 21.30 perckor hajtották végre Varsóban. Soha nem állapították meg, hol lett eltemetve.

Witold Pilecki lovassági kapitány emléke a kommunisták számos törekvése ellenére sem halványult el, az általa vallott értékek nem merültek feledésbe. Miután Lengyelország 1989-ben visszanyerte függetlenségét, számos lengyel városban neveztek el róla iskolákat, utcákat, lakótelepeket, tereket.

Lech Wałęsa és Lech Kaczyński lengyel köztársaság elnökök Pilecki érdemeinek elismeréseként és a haza szolgálatáért a legmagasabb állam érdemrendekkel tüntették ki az „auschwitzi önkéntest”.

A kiváló angol történész, Michael Foot „Six Faces of Courage” című könyvében Witold Pilecki lovassági kapitányt a II. világháború során az ellenállási mozgalmakban harcoló hat legbátrabb ember közé sorolta.

A Lengyel Köztársaság Szenátusa határozatot fogadott el, hogy Witold Pilecki lovassági kapitány hősi alakja visszaállításra kerüljön a lengyelek kollektív emlékezetében.

Witold Pilecki lovassági kapitány személye a lengyel társadalom mindkét – német és szovjet – megszállás alatti áldozatvállalásának jelképe. E jelkép annál is jelentősebb, mivel a német megszállókkal vívott harcok megkérdőjelezhetetlen hőseként Pileckit a kommunista rezsim árulónak és bűnösnek ítélte.

Witold Pilecki emlékműve a Lengyel Hadsereg sugárútján, Varsó Żolibórz kerületében

Witold Pilecki emlékműve a Lengyel Hadsereg sugárútján, Varsó Żolibórz kerületében

Webinárium

Witold Pilecki születésének 120. évfordulója alkalmából május 25-én, 20.30 órakor kezdetét veszi egy angol nyelvű Zoom webinárium a Lengyel Köztársaság Londoni Nagykövetsége, a Pilecki Intézet és a JW3 brit zsidó kulturális központ szervezésében. A webináriumon elhangzik Jack Fairweather, “Az önkéntes. Witold Pilecki titkos missziójának igaz története.” című könyv szerzőjének, valamint Wojciech Kozłowski, a Pilecki Intézet igazgatójának előadása.

A webináriumot élőben is közvetítik: JW3 Facebook

Regisztrálni az alábbi linken keresztül van lehetőség: Pilecki webinárium

Scheduled Hírek

A “Nekem a V4” videópályázat nyertesei 🗓

A budapesti Lengyel Intézet a V4-es lengyel elnökség és a Visegrádi Együttműködés 30. évfordulója alkalmából videópályázatot hirdetett meg 15-25 év közötti fiatalok számára.
15 06.2021 Egyéb, Hírek, Program

A tátrai futárok nyomdokain 🗓

„A tátrai futárok nyomdokain” egy úttörő projekt, amely egy túra keretében kívánja a II. világháború idején szolgálatot teljesítő lengyel tátrai futárok emlékét feleleveníteni.
16 06.2021 Egyéb, Hírek, Kiállítás, Program

Ki kicsoda? 🗓

Gaál Tibor karikaturista lengyel-magyar arcképcsarnoka a Lengyel Intézet kiállítótermében
24 05.2021 18 06.2021 Hírek, Kiállítás, Program