A lengyel plakátművészet kezdeti korszaka
(…) A plakát vizuális kommunikációként a XX. század egyik legérdekesebb médiuma. Fejlődésének különböző szakaszait elemezhetjük egyrészt formai szempontok szerint, megpróbálhatjuk megragadni az adott történelmi korszakra jellemző karakteres esztétikai elemeket, de dönthetünk úgy is, hogy megpróbáljuk követni az ikonográfiai változásokat, továbbá összpontosíthatjuk figyelmünket a funkcióra, arra, hogy a közlés milyen befogadói csoportra irányul. Ekkor lehetőség nyílik arra, hogy minél több ismeretre tegyünk szert, és így esélyünk lesz arra, hogy gazdagítsuk ismereteinket a társadalomról, mégpedig új vizuális kontextusba ágyazva. (…)
Lengyelország 1918-ban visszaszerezte függetlenségét, új társadalmi-politikai-kulturális helyzet alakult ki, ami motiváló tényezőt jelentett, ami az élet minden területén érvényesült. Kedvezően alakult a társadalommal folytatott kommunikáció. Mindehhez kapcsolódóan fejlődésnek indult az utca művészete, amely az intellektuális telítettségű avantgárd művészettel ellentétben közérthető nyelvet, jól értelmezhető szimbólumokat alkalmazott. (…)
A két háború közötti időszakban szemmel látható volt a hagyományos értelemben vett realizmus csiszolódása. Lengyel népi motívumok kerültek alkalmazásra, ugyanakkor továbbra is éltek az avantgárd mozgalmak. Keresték a modern kor nyelvét. Formai kísérletek zajlottak. Ezek a két világháború közötti időszakban roppant népszerűek voltak, ugyanakkor a befogadók körében nem találtak különösebb népszerűségre. Mindezt befolyásolta a művészek nehéz anyagi helyzete, és az, hogy nőtt az érdeklődés a befogadókhoz való elérés más formái iránt. A hullámvölgyből való kilábalás egyik lehetőségét kínálták az alkalmazott művészetek.(…)
A 20-as évek kezdetétől számos plakát született, melyek témája az alakuló, formálódó lengyel államhoz kapcsolódott. Ezek a nyomatok kapcsolódtak a különböző társadalmi jótékonysági akciókhoz, különböző jellegű kulturális rendezvényekre invitáltak. A kifejezetten agitatív munkák mellett a hazafias érzésekre és nemzeti hagyományokra hivatkozó művek is keletkeztek. (…) Ebben az időszakban a lengyel plakátot nagyfokú változatosság jellemezte. Nem érvényesültek közös, mindenkire nézve kötelező doktrínák a formai eszközök alkalmazása terén. Kétségkívül útkeresés volt ez: a nézővel való kapcsolatteremtés módszereinek keresése. A plakátművészek a festők kísérleteiből merítettek, továbbá, sőt talán igazából elsősorban a grafika eredményeiből, a könyvillusztrációkból, a folyóiratok grafikai megoldásaiból, az exlibris stilisztikájából. A kor jellegzetessége volt a szószerintiség, a realista ábrázolás, ami narrativítással párosult. A 20-as évek elején keletkezett plakátokon lenyűgöz minket a részletgazdagság, a gondosan megformált részletek és a képregény-szerűség. A realista kép összefonódik a konkrét jelszóval, kiemeli annak jelentését, bár önálló rajzként vagy illusztrációként ugyanúgy működhetne. Az idő múlásával párhuzamosan megjelent a forma, a plakát nyelvének megújítására való igény, miközben a műfaj ikonográfiai jelei megőrződtek. A lengyel népművészet szintetizálódási folyamaton esett át, a stilizáció leegyszerűsödött, továbbra is érvényesült az art déco, ami új minőséget teremtett az alkalmazott grafika terén. (…)
A XX. század 20-as és 30-as éveiben az alkalmazott grafika a kormány mecenatúrájának segítségével fejlődött. A kormány számos kezdeményezést támogatott a sport, a tudomány, az oktatás és a művészet területén. Párizsban 1925-ben megnyílt a Dekoratív és Modern Ipari Művészetek kiállítása, ahol a lengyel alkotók összességében 172 díjat nyertek. A kiállításon 19 lengyel plakátművész is kiállította a műveit, közülükTadeusz Gronowski és Zofia Stryjeńska nagydíjat kapott az Art Publicitare kategóriában. […] A 30-as évekről pedig azt mondhatjuk, hogy a lengyel plakát érett korszakába lépett.
(Polski plakat propagandowy dwudziestolecia międzywojennego w zasobie Archiwum Państwowego w Lublinie. Feldolgozta: Monika Schmeichel-Zarzeczna. Archiwum Państwowe w Lublinie. Lublin 2014, ss. 160 (Ikonoteka Lubelska t. 3)
