Ezen a világon még létezik a jó, és érdemes harcolni érte. Erről szól ez a könyv. (Joanna Bator)
Joanna Bator, generációjának egyik legizgalmasabb lengyel szerzője korábbi regényeihez (Homokhegy, 2009; Homokfelhő, 2010) hasonlóan ismét a sziléziai Wałbrzych városába kalauzolja olvasóit. Alicja Tabor varsói újságíró visszatér szülővárosába, hogy tényfeltáró riportot készítsen a városban rejtélyes módon eltűnt gyerekekről. Régi családi házukban üt tanyát, amelyről kiderül, hogy évtizedekkel korábban németek lakták. Alicja a helybéliek elképesztő történeteinek mozaikdarabkáiból a bűnténysorozat mellett lassanként összerakja saját tragikus gyermekkorának mozaikképét is.
Bator 2013-ban ezért a regényéért megkapta a lengyel irodalmi élet legrangosabb díját, a Nikét. „Az írás ‘nedves’ munka, ömlik a vér, az izzadtság, a könnyek. Sötét van, majdnem éj. Magányos munka ez – mondta rövid beszédében Bator a díj átvételekor. – Három egymást követő regényemben tértem vissza ebbe a városba, de most utoljára. Kimerítettem ezt a földet.”
A szerzővel Kiss Noémi beszélget.
Felolvas Péter Kata színművész.
A szervezők szinkrontolmácsolást biztosítanak.
A szerző 20:00 órától dedikál a Loft-ban.
2016. október 14. (péntek), 18.30