A SZERZŐRŐL
Elzbieta Chowaniec lengyel drámaírónő, 1982-ben született. A Sziléziai Egyetem film és televízió, a Varsói Egyetem újságírás, majd a legendás lódzi filmfősikola forgatókönyvíró szakán diplomázott, később a Tadeusz Slobodzianek vezette varsói Dráma Laboratóriumban tanult. Dolgozott televíziós rendezőasszisztensként, alkalmazott forgatókönyvíróként, a filmiparban és a színházban egyaránt tevékenykedik. Gardénia című műve a mai napig a Dráma Laboratórium repertoárjának egyik sikerdarabja.
A DARABRÓL
A Gardénia részleges családtörténet: négygenerációnyi lengyel nő drámája, közülük a legidősebb 1920-ban, lánya 1942-ben, az ő lánya 1962-ben, a legfiatalabb pedig 1982-ben született. Miközben végigélik a huszadik század szinte teljes történetét békében és háborúban, gazdagságban és szegénységben, összetett, mégis pofonegyszerű viszonyaikra is fény derül anya és lánya, nagyanya és unokája, dédanya és dédunokája között. Miként befolyásolják viselkedésü(n)ket az örökölt hajlamok és a tanult viselkedésminták? Függetleníthetjük-e magunkat mindenkori társadalmi körülményeinktől? Kivonhatjuk-e magunkat a családi hagyományok-beidegződések kényszerei alól? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Elzbieta Chowaniec drámája.
A darab felépítménye szabályos, mégis innovatív drámai szerkezet. A négy nő négy, szándékosan irodalmi nyelven megkomponált monológja közé négy élőbeszédszerű stílusban megírt – előbb két-, majd három-, végül négyszereplős – párbeszéd ékelődik. Monológjában minden nő fiatal (első hármuk harminchárom, negyedikük huszonöt éves), a dialogikus részekben mindenki „valós korához” öregszik; a monológokban saját édesanyjukról beszélnek, s arról, miként képzelik el a jövőjüket, a párbeszédekben saját anyjukkal-lányukkal (unokájukkal-dédunokájukkal) való viszonyuk tárul fel. Valós cselekvés, igazi akció a darabban egyáltalán nincsen (vagy ha van is, visszaemlékezéses formában, flashback-szerűen), minden, amit megtudunk, elbeszélés alapján képeződik meg.
AZ ELŐADÁSRÓL
Az előadás felolvasószínházi változata – ugyancsak Pelsőczy Réka rendezésében, egy kivétellel a teljesen szcenírozott verzió szereplőivel – 2010. november 28-án 17 órától volt látható a Merlin Színház kamaratermében, a 9. Kortárs Drámafesztivál Budapest (KDF) felolvasószínházi sorozatának részeként. E produkció szakmai és közönségsikerén felbuzdulva a K.V. Társulat a Thália Színházban – és annak támogatásával – szinte napra pontosan a felolvasószínházi előadás után egy évvel. 2011. november 26-án 19 óra 30 perctől a 10. Kortárs Drámafesztivál nyitóelőadásaként mutatja be a Gardéniát.
Pelsőczy Réka így beszél a darabról és az előadásról: „Szubjektív történelem. Egy család története. A mi történetünk. Az előadás személyes monológokból, “áriákból” és kettős, hármas, négyes jelenetekből, duettekből, tercettekből, kvartettekből áll. A személyes, de mégis visszatekintő, magukat és életüket elemző dokumentumszerű szövegekből hirtelen belezuhanunk a múlt egy-egy jelentős pillanatába. Így rajzolódik ki egy tipikus huszadik századi családtörténet. Nők története. Nekik állít emléket, róluk beszél kegyetlenül és mégis szeretettel, sok humorral a darab és az előadás. A szerzői instrukció – miszerint négy, nagyjából egyidős színésznő játssza a szerepeket – és a darab szerkezeti felépítése miatt a kamaraoperát választottam az előadás formai keretének. A nézők tehát egy prózában elhangzó “operát” láthatnak, zongorakísérettel, ahol a szöveg zeneként működik, és ahol a “dallamok” nagyon ismerősek számunkra, mindannyian énekeltünk már részleteket belőle, anyánkkal vagy lányunkkal, a konyhában vagy a nagyszobában. A négy színésznő négy világhírű operaénekesnő. Figuráik, az “általuk énekelt szerepek”:anyáink – hősökké válnak, kiemelődnek, bekereteződnek, és nem öregszenek. Mert ahogy nagymamám mondta: egy nő haláláig nő marad.”
RÉSZLETEK A DARABBÓL
„Tősgyökeres krakkói vagyok. Krakkóban születtem és itt nőttem fel. És valószínűleg itt is fognak eltemetni. Tudom, mi az a smarni, a flódni meg a cvibak. És büszke vagyok rá, hogy tudom. Hogy része lehetek a krakkói történelemnek. A szüleim ecsületes emberek voltak, de semmire sem vitték az életben. Jutott húsz négyzetméter, egy faágy, két háború. Igyekeztek, tanítgattak, mit illik, mit nem. Aztán amint alkalom nyílt rá, hogy valóban gondoskodjanak rólam, gyorsan és habozás nélkül döntöttek. Wetsteinék vasárnap érkeztek. Precízen megtárgyalták a szerződés részleteit. Wetstein úr előhúzott egy köteg pénzt, apu átszámolta, mama elsírta magát, én pedig saját szobát kaptam.” (Első nő)
„Van fogalmam az életről, az emberekről, a fontos dolgokról. Tudom, mi az a kemény munka. Tisztességes vagyok. Van családom, férjem. Olyan, amilyen. Minden szemét megtalálja a maga lapátját, ahogy mondani szokás. Ez van. Ez jutott. Egy dadogós. Ráadásul kancsal, szegény és falusi. De jó volt vele táncolni. Miközben hazafele kísért a mulatságból, találkoztunk anyámmal. Valahol elvesztette a bundáját. Az elnyűtt, lyukas rókabundáját. Teleordítozta az egész utcát, paradicsomokat dobált. Hogy az hogy néz ki, hogy egy úrinő bunda nélkül, egy úrinő bunda nélkül! Egyedül nem is tudott hazamenni. A táncpartnerem meg csak nézett és szedegette a paradicsomokat. Megsajnáltam. Olyan lassan, esetlenül szedegette.” (Második nő)
„Tudtam, hogy kislány lesz. Amerikai ruhácskákat vásároltam, olyan kis édes, rózsaszínűeket. Mondták, hogy nem szabad szülés előtt vásárolni, mert rossz ómen, de én nem hittem az ilyen babonákban. Még azt a pénzt is elköltöttem, ami az új lakás részleteire volt félretéve. Nem bírtam visszafogni magam. Micsoda patália volt! Ordított, hogy nem elég, hogy fizeti a lakást, eltart bennünket, kifizette az esküvőt, de tetejébe még az ő pénzét szórom ki a kölökre is. Legalább egy órán keresztül rikácsolt. Aztán kifulladt, úgyhogy leült, ivott egy kis teát, és másodszorra is ideadta a lakásrészletet. Nem volt más választása.” (Harmadik nő)
„Egy nagy cégnél dolgozom. Az estéim és a hétvégéim szabadok. A cég fizeti az egyéves olasz nyelvtanfolyamomat, én magam választottam, van fizetett szabadságom, évi huszonhét nap, és ingyen van a Coca-Cola, annyit iszom, amennyi jól esik. Keményen és tisztességesen kell dolgozni, de szeretem ezt a munkát. Biztonságérzetet nyújt, az életem állandó és megingathatatlan részét képezi. A partnerem gyakran mondogatja, hogy túlságosan leköt a munkám, hogy ez csak munka, de én nem tudom másképp. Olyan ember vagyok, aki vállalja a felelősséget azért, amit tesz.” (Negyedik nő)
SZÍNLAP
Első nő – Urbanovits Krisztina
Második nő – Száger Zsuzsanna
Harmadik nő – Bartsch Kata
Negyedik nő – Spiegl Anna e.h.
Írta – Elzbieta Chowaniec
Fordította – Pászt Patrícia
Dramaturg – Markó Róbert
Díszlet, jelmez – Nagy Fruzsina
Zene – Kákonyi Árpád
Rendező – Pelsőczy Réka
Bemutató: 2011. november 26., Thália Színház, Új Stúdió. Az előadás után beszélgetés a szerzővel, a fordítóval és az alkotókkal!
Thália Színház, Új Stúdió – 1065 Budapest, Nagymező utca 22-24.
Támogatók:
AKI VAN Alapítvány, Kortárs Drámafesztivál Budapest, Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap, Színházi Dolgozók Szakszervezete, Thália Színház
Az előadás a szerző engedélyével, a Creativ Média Színházi Ügynökség közvetítésével jön létre.
Sajtó:
