A Lengyel Intézet története 1939-től

A BUDAPESTI LENGYEL INTÉZET TÖRTÉNETE 1939-TŐL

A budapesti Lengyel Intézet rendkívül gazdag történelemmel és hagyománnyal büszkélkedhet.

Az Intézet története szorosan kapcsolódik a legújabb kori történelem lengyel-magyar kulturális kapcsolatainak alakulásához. Tevékenységének alapja a több mint ezeréves hagyománnyal rendelkező kulturális együttműködés.

Még a második világháború előtt, a harmincas évek elején, Klebesberg Kunó, Magyarország akkori kultuszminisztere európai körútja során Lengyelországba is ellátogatott. Rendkívüli tárgyismerettel mutatta be ekkor a lengyel-magyar szellemi együttműködés történetét. Ő volt az első magyar államférfi, aki hosszú szünet után felélesztette a két nemzet példa nélkül álló kulturális kapcsolatait, rámutatva ezen kapcsolatok fejlesztésének szükségességére.

A kulturális egyezményt 1934. október 21-én írták alá. A jegyzék Budapesti és Varsói Intézetre vonatkozó része: „1. § A magyar királyi kormány továbbra is fenntartja a Varsói Magyar Intézetet. A lengyel kormány Budapesten Lengyel Intézetet szervez”.

A budapesti Lengyel Intézet megalakulása négy évvel az egyezmény után történik meg. Ekkor, 1938. október 31-én nevezik ki a budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem lengyel lektorát Zbigniew Załęskit a Budapesti Lengyel Intézet vezetőjének.

A tényleges működést 1939. januárjában kezdik meg, majd hivatalosan, ünnepélyes keretek között, állami vezetők jelenlétében 1939. május 24-én nyitja meg kapuit a Lengyel Intézet.

TÖRTÉNELEM … TÖRTÉNET … II.

Az Intézet az egyetem szomszédságában, a Múzeum krt.11.I. emelet 6.sz. alatti 3 helységből álló lakásban kezdte meg működését. A debreceni egyetemen működő lengyel tanszék is az Intézet égisze alatt működött a fiatal Szabliński Władysław vezetésével.

Az Intézet érdemei között kétségtelenül legkiemelkedőbb a második világháború alatt a menekülteknek nyújtott segítség, hiszen Európában az egyetlen működő lengyel intézmény volt, s ráadásul egy Németországgal szövetséges állam területén. A német vezetés gyakran kifogásolta, tiltakozott az Intézet működése ellen. A magyar hatóságok azonban megértették az Intézet vezetőjének, a lengyel menekültek képviselőinek helyzetét s így az Intézet a német megszállásig, 1944. március 19-ig működni tudott.

A világháború kitöréséig a szellemi együttműködés tárgyában hozott egyezmény szellemében az Intézet elsősorban a lengyel tudomány, kultúra és nyelv propagálásával foglalkozott. A több mint kétezer kötetes, Maria Jankowska által vezetett könyvtár – mely a Követség mintegy 1000 kötetes jogi, gazdasági és szakkönyvek könyvtárával egészült ki – nyújtott olvasnivalót a menekülteknek. Természetesen a menekülteken kívül a könyvtárban gyakori vendégek voltak a magyar-lengyel kapcsolatokat kutató tudósok is. A könyvhiány késztette az Intézetet arra, hogy több mint 80 kötetben Biblioteka Polska címmel irodalmi remekeket adjon ki (pl.: Mickiewicz, Słowacki, Żeromski, Wyspiański, stb. műveit).

Az Intézet volt a lengyel nyelvű könyvek, folyóiratok nem hivatalos szerkesztősége, így itt készültek többek között Maria Jankowska – a Lengyel Intézet munkatársa közreműködésével, szerkesztésében a Rocznik Polski-k. A Wyższe Studium Społeczne dla Uchodźców a lengyel menekültek továbbképzését, elsősorban magyar nyelvtanulását segítette elő. E stúdium keretében több előadást tartott Stanisław Vincenz kiváló író, esszéista.

Hatvan év távlatából méltán büszke lehet a budapesti Lengyel Intézet múltjára, megalakulásának körülményeire s a II. világháború alatt végzett dicséretes munkájára.

ÚJ FEJEZET A LENGYEL-MAGYAR KULTURÁLIS KAPCSOLATOKBAN

A háború után, egy újabb kulturális egyezmény (1948) szellemében, 1951. március idusán nyitotta meg kapuit a Váci utcában a Lengyel Olvasóterem néven egy új lengyel intézmény. 1952 szeptemberében megkezdte működését az Olvasóterem lengyel nyelvtanfolyama Varsányi István vezetésével. A kezdeti 26 fős csoport az idők folyamán oly mértékben bővült, hogy ez lett egyik fő okozója a Lengyel Olvasóterem helyiségváltozásának. Harminc év alatt Varsányi István tanfolyamain több mint 17.000-en vettek részt.

Gömöri György: Emlékeim a Lengyel Olvasóteremről

KÖLTÖZÉS A NAGYMEZŐ U. 15-BE

1964 májusában új korszak kezdődött az intézmény működésében: Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ néven a Nagymező u. 15-be költözött. A korszerűbb és tágasabb helyiség új lehetőségeket teremtett. Az eddiginél nagyobb szerepet kapott a tájékoztatás, szimpóziumok, fórumok és találkozók rendezése.

Az intézmény legsikeresebb és mindig nagy visszhangot kiváltó rendezvényei között kell megemlíteni a lengyel filmeket, az irodalmi esteket és vitákat, a modern lengyel képzőművészet bemutatóit, a zenei rendezvényeket, stb.

Megalakult a Polonisták Klubja és a Lengyel Kultúra Színjátszó Köre. A Lengyel Kultúra mellett megnyitották a nagyon népszerű lengyel boltot.

 

1994-ben az intézmény újra megkapta régi nevét: Lengyel Intézet lett, ami nemcsaka hagyományos nevet idézi vissza, hanem tükrözi ennek az intézménynek az új karakterét is. A világon működő Lengyel Kulturális Intézetek szinte mindenütt Lengyel Intézetté alakultak. Ezek az intézmények nemcsak a lengyel kultúra és művészet alkotásainak adnak otthont, hanem integráció jegyében a lengyel, a magyar és a többi ország kultúrájában és művészetében fellelhető párhuzamos irányzatokat is igyekeznek bemutatni. A rendszeres, saját székhelyén rendezett programok mellett az Intézet nagy hangsúlyt fektet a külső helyszíneken – külső társszervezőkkel együtt szervezett – rendezvényekre valamint az autonóm kapcsolatok kiépítésére és más intézmények segítésére is. 1997. januárja és áprilisa között zajlott a Lengyel Intézet kezdeményezésére Budapesten és más nagyvárosokban a

 

 Polonia Express – Lengyel Művészeti Fesztivál. A Fesztivál ékesen bizonyította, hogy a magyarok és lengyelek évszázados kapcsolata és barátsága, és a mai társadalmak friss kötődései szinte minden „objektiv nehézséget” képesek leküzdeni. A rendezvénysorozat egyenlege: 14 kiállítás, 8 filmsorozat, 7 zenei program, 9 színházi programcsoport, valamint a fesztiválhoz kapcsolódva számos megjelenés az írott és elektronikus sajtóban.