102 évvel ezelőtt, 1918. november 11-én Lengyelország visszanyerte függetlenségét. Ezen a napon, a magdeburgi börtönből szabadult Józef Piłsudski átvette a katonai hatalmat a Régenstanácstól, három nappal később pedig a civil hatalmat, hogy „mint a Lengyel Hadsereg főparancsnoka […] értesítse a harcban álló és semleges kormányokat és nemzeteket” arról, hogy az „Újjászületett és Független Lengyel Köztársaság” visszakerül a világ térképére. 123 év után megkezdődött Lengyelország államá alakulása, és az ország a nemzetközi színtér egyik szereplőjévé vált.

A lengyelek öt generáción keresztül harcoltak a felkelésekben, őrizték lengyelségüket, ellenálltak a germanizációnak és a ruszifikációnak, míg végül 1918 novemberében megünnepelhették kivívott szabadságukat. Józef Piłsudski, Roman Dmowski, Ignacy Jan Paderewski, Józef Haller tábornok, Ignacy Daszyński, Wincenty Witos és Wojciech Korfanty államférfiak voltak a független Lengyelország atyjai. Eltérő politikai közegből származtak, de 1918-ban a céljuk közös volt: a lengyelek építsék újjá saját államukat.

A pillanat ünnepélyességét Jędrzej Moraczewski, az akkori miniszterelnök így jellemezte: „Lehetetlen szavakba önteni a lengyel lakosságnak ezt a mámorát, ezt a felhőtlen örömét, amelyet ezekben a pillanatokban átél. 120 év után megszűnik a felosztottság. Szabadság! Függetlenség! Egyesülés! Saját állam! Örökre! Káosz? Semmiség. Minden rendben lesz. […] Aki nem élhette át ezt a pár rövid napot, aki nem úszhatott örömmámorban az egész nemzettel karöltve, az soha az életében nem fogja tudni megtapasztalni a legfőbb örömöt.”

A 102 évvel ezelőtti, történelmi jelentőségű nap emléke, amikor Lengyelország visszanyerte Szabadságát és Függetlenségét, a mai napig inspirációt nyújt számunkra, hogy hazánk, Lengyelország javát szolgáljuk.