A budapesti Lengyel Intézet és a Lengyel Közművelődési Központ tisztelettel meghívja Önöket a

Lech Majewski Budapesten 

című plakátkiállítás megnyitójára, amelyre a Művész részvételével kerül sor 2022. június 23-án (csütörtök), 18 órakor a Platán Galériában (1061 Budapest, Andrássy út 32.)

Köszöntőt mond Joanna Urbańska, a Lengyel Intézet igazgatója.

A kiállítást megnyitja Orosz István, grafikusművész.

Lech Majewski szakterülete a kiadói és reklámgrafika, a plakát és a rajz, valamint a zene. Saját grafikai és zenei stúdióval rendelkezik. 1972-ben a Varsói Képzőművészeti Akadémia Grafikai Karán szerzett diplomát Henryk Tomaszewski professzor plakátstúdiójában. Jelenleg egyetemének professzora, órákat ad a Grafikai Kar Plakát és Kiadói Grafikai Stúdiójában, valamint a világ számos egyetemén. Egyik, a 16. Zamości Nemzetközi Vokális Jazz Találkozóra tervezett művét beválasztották az 1945-1990 között született 100 legfontosabb amerikai és európai plakát közé.

A művész azt mondja, ha a plakát ugyan nem is változtatja meg a világot, de tökéletes megörökítése egy helynek, egy időnek és egy eseménynek. Lech Majewski a varsói Nemzetközi Plakát Biennálé elnöke. Több egyéni kiállítása volt. Számos poszterbemutatón és versenyen vett részt világszerte, ahol nagyon sok rangos díjat és kitüntetést nyert. Lengyelországban és Németországban könyveket tervez, amiket jelentős számú díjjal jutalmaztak. Az usti nad labemi J. E. Purkyne Egyetem honoris causa doktora, a pilseni Nyugat-Csehországi Egyetem Sutnar-díjasa, a nagyszombati Plakát Triennálé Master’s Eye-díjasa. Kitüntették a Gloria Artis Érdemrend arany és ezüst fokozatával is. Nem utolsósorban nevéhez fűződik a világszerte működő Lengyel Intézetek, így a budapesti Lengyel Intézet logójának terve is.   

Megtekinthető 2022. július 26-ig, hétfőtől péntekig 9.00-17.00 óra között.

A kiállítás a Lengyel Nyár 2022 – Találkozások a lengyel kultúrával programsorozat része.

A címlapon Orosz István a kiállításhoz tervezett plakátja látható.

Orosz István a kiállítás megnyitóján elhangzott beszéde:

„Dzień dobry! – kedves hölgyek és urak.

Nem először állok itt, sőt volt idő, amikor rendszeresen jöttem, havonta, a lengyel köszönést is akkortájt gyakoroltam be. Itt volt ugyanis, az akkori Népköztársaság útján a Lengyel Kultúra üzlete, ahová a Projekt miatt volt érdemes bejárni. A Projekt egy vizuális művészetekkel foglalkozó képes folyóirat volt, amelyben a plakátok mindig előkelő helyet foglaltak el. Hogy Lengyelország plakátnagyhatalom, ahol a plakát műfajának különleges, kiemelt szerepe van, az a Projektből is nyilvánvaló volt. Nota bene: ma sincsen másként. Nálunk otthon két hosszú polc roskadozik a Projektektől, 1968-ból való az első, és 90 körül vettem az utolsót, szóval beletelt egy időbe, amíg végignyálaztam mindet Lech Majewski mesterrel való első találkozásomat kutatva. Itt van például ez 1987 februárjából, hosszú írás foglalkozik vele, és 19 remek plakátjának reprodukcióját közlik. A szövegből kiderül, amit persze mindenki tud – a vájtszeműek talán látják is rajta – hogy az Akadémián Henryk Tomaszewski tanítványa volt, és ott van a címe is: Varsó, Dembowskiego 12 m 46.

Ott laksz-e még Lech?

Az, hogy plakát ügyben Tomaszewski az origo, ma már közhely. Nem csak a lengyel, de mondjuk a francia meg a német plakáttörténészek is belőle vezetik le hazájuk újkori plakáttörténelmét. Ha lenne rá idő, most következhetne itt egy ószövetségi hangütésű geneológia arról, hogy Henryk Tomaszewszki tanította Lech Majewskit, Lech Majewski tanította Krzysztof Duckit, Krzysztof Ducki pedig … és itt már föl lehetne sorolni a kortárs magyar plakát színe-javát, néhányukra itt a hallgatóság körében akár rá is mutatva: te – meg ő – meg az…

Nekem azonban Majewski mester plakátjairól kell szónokolnom. A hetvenes és a nyolcvanas évek plakátjait nézve, s összevetve őket a maiakkal, az egész plakátművészetre nézvést vonhatunk le következtetéseket, sőt megszívelendő tanulságokat. A plakát megújuló műfajára nézvést.

Gyakran van úgy, hogy egy művész, aki megtalálta a saját hangját, ráadásul a közönség, a kritikusok és a méltatók is tudatosítják benne ezt, kitart a meglelt stílus mellett, nem akar változni. Előfordul, hogy szükségét érzi ugyan a változásnak, de a megbízók ragaszkodnak a régi, bevált nyelvhez, a kliensek, akik fizetnek, azt mondják, ilyet várunk tőled, ne változtass. Saját tapasztalatból tudom, hogy van ilyen, és az alkotó szépen beleöregszik saját stílusába. Lech azonban fiatal tudott maradni, sőt vissza tudott fiatalodni. Hiába a fehér (szinte rokonná transzformáló) bajusz – első neki szánt plakáttervemen még ebből indultam ki – Majewski fütyül az elvárásokra, a kliensekre, a trendekre, a divatokra.

Amikor a művészek elkezdtek számítógépet használni, Lech úgy döntött, hogy ő a technológia ellenében fogja definiálni grafikai stílusát, s noha használja, láthatatlanná teszi a computert. És ezzel lázadással nem csak hazájában teremtett iskolát. Sok nemzetközi díjat kapott, van egy munkája a világ 100 legjobb plakátja közt, és évtizedek óta ő a legjelentősebb plakátesemény, a varsói biennále igazgatója. Három dolgot tart mindennél fontosabbnak, ezek FEJ, SZÍV és KÉZ. E három testrész alkotásban betöltött szerepéről beszél interjúiban, róluk magyaráz diákjainak, s ezekre koncentrál, ha dolgozik. A FEJ – hogy legyenek ötleteink, tudásunk, kultúránk. A SZÍV – hogy átéljük, kik vagyunk, és honnan származunk. És a KÉZ – a képesség, hogy meg is tudjuk valósítani, amit elképzelünk.

Engedjék meg, hogy saját használatra ajánljak önöknek egy negyediket is: legyen hozzá SZEMük, hogy lássák: a plakát műfajának meghatározó egyénisége – nevezhetjük a plakát nagykövetének is – állít most ki Budapesten. Köszönet a Lengyel Intézetnek, hogy immár rendszeresnek nevezhető plakáteseményei részeként megrendezte ezt a tárlatot (nem mellékesen: a cég emblémájának tervezőjéről van szó) és köszönet Majewsi mesternek, hogy személyesen is eljött. Isten hozott Lech!

Dziękuję bardzo!”